Isten irgalmassága az Ő könyörülete, jósága és együttérzése azokkal szemben, akik vétkesek, akik csődöt mondtak, kétségbeesettek vagy nyomorúságban vannak. A Szentírás hangsúlyozza, hogy Isten irgalomban gazdag (Ef 2,4) és szeretete nagy (Zsolt 86,5). Irgalma nagy (1Pt 1,3), oly nagy, hogy az egekig ér (Zsolt 57,10). „Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt" (Zsolt 103,11). Istent „az irgalom Atyjá"-nak nevezi az Ige (2Kor 1,3), olyan valakinek, aki „igen irgalmas és könyörületes" (Jak 5,11).

A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunk adta mentegetődzés. Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé. Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat. Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük. De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied? Csak egyet szentelhetsz oda neki: a magadhoz való jogodat (Róm 12,1). Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz végbe rajtad.

Isten kegyelme az Ő jóakaratának kiáradása azokra, akik ezt nem érdemlik, akik valójában épp az ellenkezőjét érdemlik, de akik bíznak Jézus Krisztusban mint Urukban és Üdvözítőjükben.

"Nála maradtak azon a napon." Körülbelül ennyi az egész, amire legtöbben eljutottunk; aztán felriadunk az adott körülményekre, felébred önzésünk és máris odavan a Jézusban maradás! Pedig nincs az életben olyan állapot, amikor nem maradhatnánk Jézusban.

Istent a szeretet arra indítja, hogy határtalan jóindulattal halmozzon el másokat, akit szeret, annak jó és tökéletes ajándékokat ad.

Csak néhányat sorolhatunk itt fel a számtalan igehely közül, amelyek erről a szeretetről beszélnek.

Szeretnék én is odajutni? Most lehet. Feltűnően kevés az igazán fontos kérdés az életben, de Jézus szavaiban erre is van felelet: "Jöjjetek énhozzám!" Ha hozzá megyek, akkor őszinte vágyaimból valóságos élet lesz; valósággal elszakadok a bűntől és énekelni kezdek az Úrnak. Mentél-e már valaha Jézushoz? Figyeld meg, milyen megátalkodott a szíved, bármit inkább megtennél, mint ezt az egyszerű, gyermeki lépést: "Jöjj hozzám!" De ha szeretnél valóságosan elszakadni a bűntől, akkor Jézushoz kell menned.

A zsoltáros az ég és a föld változó sorsával szembeállítja Isten változhatatlanságát.

„Azok elpusztulnak, de Te megmaradsz... Ők változnak, de Te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége" (Zsolt 102,27-28).

Jakab úgy írja le az Urat, mint a világosság Atyját,

„akiben nincsen változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása" (Jak 1,17).

Egyéb igehelyek elmondják nekünk, hogy Isten nem bán meg semmit.

"Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek" (Jak 4,3). Ha az élet dolgait kéred Isten dolgai helyett, akkor rosszul kérsz, azaz önmagad kívánsz érvényesülni. Minél inkább kívánod érvényesíteni önmagadat, annál kevésbé keresed Istent. "Keressetek és találtok!" Láss neki a munkának, csak ez az egy érdekeljen! Kerested-e már Istent valaha egész szívedből, vagy csak elernyedten kiáltottál fel hozzá egy lelki idegfájdalom állapotában? Keress, szedd össze magad és találsz!