Régebbiek

„Az pedig felelt neki: Bethuél lánya vagyok...Meghajtotta magát az ember, és imádta az Urat" (1Móz 24,24.26).

A 18. zsoltár olyan, mint egy képeskönyv. Dávid erőteljes képekkel írja le, mit élt át Isten szabadítása előtt és után. A szabadítás előtt:

Abban a faluban, ahol a szolgálatomat kezdtem, sok gólyafészek volt. Az egyikből egyszer kiesett egy fióka. Még nem tudott repülni, tehetetlenül vergődött a földön. Tehetetlenül köröztek fölötte az öregek, és tehetetlenül néztük mi is.

„Tudakozzátok az írásokat...és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam" (Jn 5,39).

„Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, mint Isten is a Krisztusban megbocsátott nektek" (Ef 4,32).

Nem sokkal Jézus mennybemenetele után az etióp kincstárnok elindult Jeruzsálembe „Istent imádni". Minden bizonnyal csak a pogányok udvaráig mehetett, mert pogány is volt, és eunuch is.

„A természeti ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki" (1Kor 2,14).

Ezt a szakaszt azzal kezdi az apostol, hogy a teremtett világ szenved, sóhajtozik és nyög. Miért? Mert Isten ránk bízta világát (a teremtést), hogy az ember művelje és őrizze, ehelyett azonban inkább kiraboljuk és tönkretesszük.

„Én pedig, szól az Úr, tűzfal leszek körülötte, és megdicsőítem magam őbenne!" (Zak 2,5).

Ezékiel látomásában a templomból kifolyó víz egyre mélyül. Mit jelent ez?

„Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája" (Zsolt 132,8).

Amikor ez a prófécia elhangzott, Isten népe a babiloni fogságban volt. Már több évtized eltelt, sokan nem is remélték, hogy még egyszer látják Jeruzsálemet, és felépül a templom.

„A Te világosságod által látjuk a világosságot" (Zsolt 36,10).

Amikor Jézus isteni hatalmával megszabadította ezt az ön- és közveszélyes embert az ördögi megszállottságból, Gadara lakói kérni kezdték, hogy távozzék el a határukból. Az előbb még megszállott ember pedig kérlelte őt, hogy mellette maradhasson.

„Küldd el világosságodat és igazságodat, ezek vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba" (Zsolt 43,3).

A Biblia különbséget tesz az Úr házának való szolgálat és az Úrnak végzett szolgálat között (Ez 44). Az Úr házának való szolgálat során megjelenik a kísértés, hogy az ember tulajdonképpen önmagának szolgál. Van, aki alkatánál fogva szeret tevékenykedni, buzgólkodni.

A legtöbben igyekszünk jól elvégezni napi munkánkat, gondoskodunk családunkról, magunkról, gyűjtünk új szakmai ismereteket, törekszünk fejlődni, gyarapodni minden téren.

„A folyó innenső és túlsó partján az élet fája volt, amely tizenkétszer termett gyümölcsöt, minden hónapban megtermette a maga gyümölcsét" (Jel 22,2).

„Ő azonban teljes volt Szent Szellemmel, a mennyre függesztette tekintetét, látta Isten dicsőségét és Jézust Istennek jobbja felől állni" (Csel 7,55).

Áldást és életet csak Istentől kaphatunk mindnyájan. A feltétele azonban az, ha egyetértésben élünk. Miért nehéz a testvéreknek így élniük? Egyrészt mert a testvérét nem maga választja meg az ember, hanem kapja.