Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? (Lk 12,42)
2. A jó sáfár másik jellemvonása a hűség. Vagyis az, hogy mindent arra használ, amire a gazda adta. Ha magának tartja meg, vagy semmit nem tesz vele, tolvaj. Ha másnak adja, mint akinek ura szánta, csaló.
"Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem" (Ézs 45,2).
Ez Círusnak szólt; de mindörökké szól az Úr minden szellemi szolgájának. Csak menjünk előre hittel, és az Úr megtisztítja előttünk az utat. Az emberi és a sátáni csalárdság tekervényei kiegyenesednek előttünk: nem kell követnünk cseles kanyarulataikat.
"Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz" (Jer 15,19).
Szegény Jeremiás! De miért lenne szegény? A síró próféta Isten kiválasztott és igen nagyrabecsült szolgája volt. Az emberek gyűlölték, mert az igazságot szólta. A neki olyan édes Igét keserűnek találták hallgatói, Ura előtt Jeremiás mégis kedves volt.
"Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska" (Jóel 2,25).
Igen, kárpótlást kapunk az eltékozolt, nyomorúságos évekért. Isten olyan bőségesen kiárasztja ránk kegyelmét, hogy hátralévő éveinkben még annyit dolgozhatunk érte, hogy az kárpótol bennünket a megtérésünk előtti évekért, amelyeket alázatos bűnbánattal elsiratunk.
...neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. (Lk 7,47)
Egy Simon nevű farizeus meghívta Jézust magához. Étkezés közben egy bűnös asszony jött be, leborult Jézus lábához, és drága olajjal kente meg azt, miközben sírt. Simon nagyon felháborodott.
"A feddhetetlenekre szép örökség vár" (Péld 28,10).
A Példabeszédek könyve ígéretek könyve is. Az ígéreteknek közmondásokká kellene válniuk Isten népe között. Itt egy igen kegyelemteljes ígérettel van dolgunk. Megszoktuk, hogy úgy gondolunk a jó dolgokra, mint amiknek csupán várományosai vagyunk.
Nekem mondja ezt az Úr? Ha ismerem az Ő nevét, akkor igen. Áldott legyen az Úr, hogy nem vagyok idegen a számára. Próbára tettem, megismertem Őt, és ezért bízom benne.
Az Úr Lelke van énrajtam,... hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek;... a szabadulást hirdessem a foglyoknak... (Lk 4,18)
A zsinagógákban minden férfi felolvashatott a Szentírásból, ha akart. Egyik alkalommal Jézus Názáretben, ahol felnőtt, az Ézsaiás könyve 61. részéből a fenti igét olvasta, és azt mondta, hogy ez benne teljesedett be.
"Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert Ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket" (Hós 6,1).
Az Úr megsebez, mielőtt meggyógyít. Szíve őszinte szeretetéből teszi ezt, biztos gyógyító kézzel. Megver, mielőtt bekötözne, mert csak így tud teljes munkát végezni benned. A törvény az evangélium előtt jár, a szükség a beteljesülés előtt.
Hajnal előtt, még az éjszaka homályában milyen áldás Krisztusban látni a "hajnalcsillagot". Emlékszem, amikor az újságok szétröppentették a kitalált hírt, hogy újra megjelent a betlehemi csillag.
...férjem meghalt... Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. (2Kir 4,1)
Ez a történet egy özvegyasszonyról szól, aki Kr. e. 700 körül élt, és megoldhatatlan helyzetbe került. Egyedül nevelte két fiát, s mivel a kölcsöneit nem tudta törleszteni, a hitelező el akarta vinni rabszolgának a fiúkat. Mit lehet itt tenni?
"Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik" (Péld 27,18).
Aki gondoz egy fügefát, élvezheti annak gyümölcsét fáradságáért. Aki híven várja jó urát, tisztességet nyer jutalmul. Krisztus Jézus pedig az uraknak Ura, a legkiválóbb gazda, micsoda kitüntetés, ha érte a legkisebb szolgálatot is végezhetjük.