"És annak adom a hajnalcsillagot" (Jel 2,28).
Hajnal előtt, még az éjszaka homályában milyen áldás Krisztusban látni a "hajnalcsillagot". Emlékszem, amikor az újságok szétröppentették a kitalált hírt, hogy újra megjelent a betlehemi csillag. Alapos vizsgálat kiderítette, hogy az csak az esthajnalcsillag volt, de azért hitem szerint nem tévedtek nagyot.
A legjobb, ha úgy látjuk Krisztust, mint napot. Ha még nem tudjuk Őt így látni, jó úgy látnunk Őt, mint a napfelkeltét jelző csillagot, amely az örök világosság közelségét mutatja. Ha ma nem tudok olyan lenni, mint reméltem, de látom az Úr Jézust, akkor bizonyos lehetek abban, hogy egy napon olyan leszek, mint Ő. Ha hitben szemlélem Krisztust, ez záloga annak, hogy egykor átváltoztat majd az Ő képére. Ha most nincs is meg bennem az a fény és öröm, amit szeretnék, de tudom, hogy egykor meglesz. Mert amilyen biztos, hogy látom a hajnalcsillagot, olyan biztos, hogy meg fogom látni a napot is. A hajnalcsillag soha nem lehet távol a naptól.
Én lelkem, neked adta az Úr a hajnalcsillagot? Megragadtad a tőle kapott igazságot, kegyelmet, reménységet és szeretetet? Ha igen, akkor már benned van az eljövendő dicsűség hajnala. Ő, akinek ereje által legyőzöd a gonoszt és megmaradsz az igazságban, Ő adta neked mindezek zálogául a hajnalcsillagot.