Jézus nem azt mondta, hogy mindenkinek le kell vágnia jobb kezét, hanem - "ha a te jobb kezed bűnre visz téged" mialatt velem jársz, akkor vágd le. Sok olyan dolog van, ami törvény szerint megengedett, de ha Istenre akarod összpontosítani az életedet, akkor nem teheted azokat többé. Jobb kezed egyik legértékesebb kincsed, de - mondja Jézus - ha akadályoz az Ő akarata teljesítésében, akkor vágd le. Ez a legszigorúbb szabálya az önfegyelmezésnek, amit ember valaha hallott.

Olyan felismerést találunk itt, amely már nem egy életet gyökeresen átalakított.

Az elején a kettős „bizony" felhívja a figyelmünket, hogy valami nagyot, rendkívül jelentős dolgot kell várnunk. És nem csalódunk.

„Mondom nektek." Itt az Úr Jézus beszél, ezt tudjuk a 19. versből. Amit szintén tudnunk kell, az, hogy amit Ő mond, föltétlenül igaz. Ő nem hazudik. Ő nem csal meg, és Őt nem lehet megcsalni. Semmi nem lehet biztosabb és megbízhatóbb annál, amit Ő mond.

Ha ezzel a témával kapcsolatban ez lenne az egyetlen vers a Bibliában, akkor ebből arra következtethetnénk, hogy az üdvösség hit és keresztség által van. Mivel azonban az Újszövetségben 150 olyan igevers van, amely az üdvösséget kizárólag a hittől teszi függővé, ezt a 150 igeverset nem helyezheti hatályon kívül egyetlen másik sem.

Ne te magad határozd el, hogy Isten szolgálatába lépsz, de amikor Isten hív, jaj neked, ha jobbra-balra tekintgetsz. Nem azért szolgálunk Istennek, mert mi magunk választottuk ezt, hanem mert Ő megragadott minket. Akkor már nincsenek ilyen kifogások: "Ó, én nem vagyok alkalmas erre." Isten határozza meg, hogy mit kell mondanod, nem a te természetes hajlamaid. Maradj állhatatosan kapcsolatban Istennel és gondold meg, hogy nem csak bizonyságtételre vagy elhívva, hanem az evangélium hirdetésére is.

Némely rendelkezésből, amelyekkel Pál a nők szolgálatát korlátozza a gyülekezetben, arra lehetne következtetnünk, hogy a nők jelentőségét a nullára redukálja. Így pl. nem engedi meg a nőknek, hogy tanítsanak, hanem azt tanítja, hogy a nők hallgassanak (1Tim 2,12). Ebből arra lehetne következtetni, hogy a keresztyénségben a nőknek teljesen jelentéktelen helyet kell elfoglalniuk.

Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja: "A te lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked" (Jer 45,5). Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér. Bárhova küld is, megoltalmazza életünket. Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása.

Könnyen felháborodunk, ha megzavarnak bennünket valamilyen munkánkban. Elpirulok, ha arra gondolok, milyen gyakran bosszankodtam váratlan következmények miatt, amelyek megakadályoztak egy magam elé tűzött feladat elvégzésében. Talán éppen írtam valamit, és a szavak csak úgy áradtak a tollam alól. És akkor hirtelen csöngött a telefon, vagy valaki az ajtóm előtt állt, hogy tanácsot vagy lelkigondozói segítsé- get kérjen. Az efféle zavarást nagyon nem szívesen vettem.

Az a kegyelem, amit tegnapra kaptál, nem elég a mai napra. A kegyelem Isten túláradó jósága; mindig számíthatsz arra, hogy a kegyelem itt van, és hogy meríthetsz belőle. "Sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (4): azaz minden olyan helyzetben, amikor a türelmünk van próbára téve. Nem mulasztod-e el, hogy ilyenkor megragadd az Isten kegyelmét? Azt mondod: "Ó, jól van, most nincs rá szükségem." Nem arról van szó, hogy imádkozol-e, vagy Istent segítségül hívod-e, hanem arról, hogy az Ő kegyelmét elfogadod-e most!