Mit várhat a keresztyén feleség a férjétől? Elsősorban annak szellemi életére figyel, nem pedig külső megjelenésére.

Legyen Isten embere, aki elsősorban Isten országát és az Ő igazságát keresi. Életének célja az Úr szolgálata, és a felelősség hordozása a helyi gyülekezetben. Otthon legyen a család „papja", aki gondoskodik az imádságról és bibliatanulmányozásról. Legyen a hívő ember példaképe!

Ez a férfi elfogadja Istentől kapott helyzetét, mint a ház feje - de nem zsarnok!

Milyen jogon válunk "királyi papsággá"? A váltság jogán. Felkészültünk-e arra, hogy önmagunkkal nem törődve elkezdjük az imádság papi szolgálatát? A folytonos tépelődés bensőnkben, hogy lássuk, olyanok vagyunk-e már, amilyennek lennünk kellene, csak beteges, énközpontú keresztyénséget hoz létre, nem Isten gyermekének erőteljes, egyszerű életét. Ha nem jutunk helyes viszonyba Istennel, akkor hajszál híján ezt mondjuk: "Ó, milyen csodálatos győzelmet éltem át." Ez nem a váltság csodájának ismertetőjele.

Sehol sem található az Újszövetségben panaszos, maga körül forgó, beteges imádság, amely mindenáron bizonygatni igyekszik, hogy "nekem van igazam". Maga az a tény, hogy igazolni próbálom magam Isten előtt, mutatja, hogy a váltság ellen lázadozom: "Uram, megtisztítom a szívemet, ha meghallgatsz; becsületesen élek, ha megsegítesz." Én nem tudok rendbe jönni Istennel, nem tudom az életemet tökéletessé tenni: csak akkor jöhetek rendbe Istennel, ha az Úr Jézus Krisztus váltságát ingyen ajándékként elfogadom. Elég alázatos vagyok-e, hogy elfogadjam?

Mik azok a tulajdonságok, amiket a keresztyén férj feleségében látni kíván? A következőkben megkíséreljük felsorolni őket. Remélhetőleg senki sem gondolja, hogy egyetlen asszonyban mindezek megtalálhatók.

Először is legyen istenfélő - olyan, aki nemcsak újonnan született, hanem krisztusi érzületű is. Életében az első helyet Krisztus foglalja el. Imádkozó asszony, aki cselekvően szolgálja az Urat. Erős keresztyén jellemű és becsületes, akit férje szellemileg tisztelni tud, s aki szintén tiszteli a férjét.

Isten megígérte, hogy erőt ad az övéinek, mégpedig szükségeik szerint és a megfelelő időben. Sohasem korábban, mint ahogy beáll a szükség, de amikor jönnek a nehézségek, akkor kegyelme a kellő időben segít.

Talán úgy rendelte Isten számunkra, hogy betegségen és szenvedéseken menjünk keresztül. Ha előre tudnánk, milyen súlyos lesz a próbatétel, azt mondanánk: „ezt soha nem bírnám ki!" De a próbák közepette megtapasztaljuk az isteni segítséget, mind a magunk, mind mások csodálkozására.

Jézus nem azt mondta: "A te gondolkozásmódodhoz térítsd az embereket", hanem nézz az én juhaim után, láss utána, hogy táplálékhoz jussanak az én megismerésemben. Mi szolgálatnak tekintjük mindazt, amit a keresztyén munkában végzünk; Jézus azt nevezi szolgálatnak, amik vagyunk az Ő számára, nem amit teszünk érte. A tanítványság alapja: önmagam átadása Jézus Krisztusnak, nem pedig valamilyen hitbeli irányzatnak. "Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26).

A szél tényleg viharos volt, a hullámok valóban magasra csaptak, de Péter eleinte nem látta ezt. Nem számolt velük, egyszerűen csak megismerte az Urat és kilépve a hajóból, járt a vízen. Amint elkezdett a valóság tényeivel számolni, azonnal süllyedni kezdett. Miért ne tudta volna az Úr arra is képessé tenni, hogy járjon a víz alatt éppúgy, mint a víz színén? Sem az egyik, sem a másik nem volt lehetséges az Úr Jézus megismerése nélkül.

Amikor Jakab ezeket a sorokat leírta, nem azt akarta mondani, hogy a hívő ember, ha ezeket gyakorolja, már mindent megtett, amit Isten tőle kívánt. Annyit akart ezzel mondani, hogy az igazi istentisztelet két kimagasló példája az özvegyek és árvák meglátogatása, és a saját személyünk tisztaságának megőrzése..

Mi talán azt gondoltuk volna, hogy inkább bibliamagyarázatot vagy missziói munkát, vagy a személyes evangelizációt kellett volna kiragadnia. De nem! Elsősorban meg kell látogatni az ínségeseket!