Izráel harcban állt Amálék seregével. Mózes fenn állt a dombtetőn, ahonnét át tudta tekinteni az egész harcmezőt. Az ő kezeinek helyzete döntött a győzelem vagy vereség között. A fölemelt kéz visszaszorította Amáléket. A leeresztett kéz visszaverte Izráelt.

Jézus Krisztusnak ez az alapelve: "Tedd meg most, amiről tudod, hogy meg kell tenned, tedd meg gyorsan! Ha nem teszed, a kikerülhetetlen per elkezdődik, és neked meg kell fizetned az utolsó fillérig szenvedve, gyötrődve, nyomorultul." Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni, nincs kibúvó alóluk. Jézus tanítása pontosan miránk van szabva. Természetes dolog, ha utánanézek, hogy ellenségem megadja, ami jogos; de Jézus azt mondja itt, hogy rám nézve örökre és parancsolóan fontos, hogy én fizessem meg, amivel ellenségemnek tartozom.

Jézus nem azt mondta, hogy mindenkinek le kell vágnia jobb kezét, hanem - "ha a te jobb kezed bűnre visz téged" mialatt velem jársz, akkor vágd le. Sok olyan dolog van, ami törvény szerint megengedett, de ha Istenre akarod összpontosítani az életedet, akkor nem teheted azokat többé. Jobb kezed egyik legértékesebb kincsed, de - mondja Jézus - ha akadályoz az Ő akarata teljesítésében, akkor vágd le. Ez a legszigorúbb szabálya az önfegyelmezésnek, amit ember valaha hallott.

Olyan felismerést találunk itt, amely már nem egy életet gyökeresen átalakított.

Az elején a kettős „bizony" felhívja a figyelmünket, hogy valami nagyot, rendkívül jelentős dolgot kell várnunk. És nem csalódunk.

„Mondom nektek." Itt az Úr Jézus beszél, ezt tudjuk a 19. versből. Amit szintén tudnunk kell, az, hogy amit Ő mond, föltétlenül igaz. Ő nem hazudik. Ő nem csal meg, és Őt nem lehet megcsalni. Semmi nem lehet biztosabb és megbízhatóbb annál, amit Ő mond.

Ha ezzel a témával kapcsolatban ez lenne az egyetlen vers a Bibliában, akkor ebből arra következtethetnénk, hogy az üdvösség hit és keresztség által van. Mivel azonban az Újszövetségben 150 olyan igevers van, amely az üdvösséget kizárólag a hittől teszi függővé, ezt a 150 igeverset nem helyezheti hatályon kívül egyetlen másik sem.

Ne te magad határozd el, hogy Isten szolgálatába lépsz, de amikor Isten hív, jaj neked, ha jobbra-balra tekintgetsz. Nem azért szolgálunk Istennek, mert mi magunk választottuk ezt, hanem mert Ő megragadott minket. Akkor már nincsenek ilyen kifogások: "Ó, én nem vagyok alkalmas erre." Isten határozza meg, hogy mit kell mondanod, nem a te természetes hajlamaid. Maradj állhatatosan kapcsolatban Istennel és gondold meg, hogy nem csak bizonyságtételre vagy elhívva, hanem az evangélium hirdetésére is.

Némely rendelkezésből, amelyekkel Pál a nők szolgálatát korlátozza a gyülekezetben, arra lehetne következtetnünk, hogy a nők jelentőségét a nullára redukálja. Így pl. nem engedi meg a nőknek, hogy tanítsanak, hanem azt tanítja, hogy a nők hallgassanak (1Tim 2,12). Ebből arra lehetne következtetni, hogy a keresztyénségben a nőknek teljesen jelentéktelen helyet kell elfoglalniuk.

Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja: "A te lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked" (Jer 45,5). Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér. Bárhova küld is, megoltalmazza életünket. Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása.