A szellemi hanyatlás állapota gyakran olyan, mint a rák: nem is tudunk róla, hogy betegek vagyunk! Lehet szellemileg fokozatosan annyira kihűlni, hogy valójában nem is tudjuk, mennyire testiesek lettünk. Olykor egy szerencsétlenség, válságos élmény vagy prófétai szó kell ahhoz, hogy megláttassa velünk kétségbeejtő nyomorúságunkat. Csak ekkor vehetjük igénybe Isten ígéretét: „Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra" (Ézs 44,3).

Bosszankodni azt jelenti: szellemileg vagy értelmileg a könyökömet használom. Könnyű azt mondani: "Ne bosszankodj", de egészen más, ha van benned valami, ami képessé tesz rá, hogy ne bosszankodj. Könnyűnek hangzik kimondani: "nyugodj meg az Úrban", vagy "várj türelmesen az Úrra", amíg a ház a feje tetején nem áll, és zűrzavar és aggodalmak között élünk, mint oly sok ember. Lehetséges-e akkor is megnyugodni az Úrban? Ha ilyen helyzetben nem érvényesülhet ez a "ne", amit az Ige mond, akkor sehol sem.

Amikor Isten jelenlétébe jutok, nemcsak meghatározatlanul érzem magam bűnösnek, hanem rájövök, hogy bűnöm életemnek egy bizonyos pontjára összpontosul. Könnyen kimondja az ember: "Ó igen, tudom, hogy bűnös vagyok", de amikor Isten jelenlétébe jut, nem ússza meg ezzel a megállapítással. Bűnét egy ponton ismeri fel: "én ez és ez vagyok". Ez mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében van. Nem maradhat tovább határozatlan a bűntudata, hanem bűne személyes és meghatározható.

A vendégszeretet nemcsak szent kötelesség („a vendégszeretetről meg ne feledkezzetek"), hanem nagyszerű meglepetések ígérete is („mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg").

Ha életünk legbensőségesebb kapcsolatai ütköznek Jézus Krisztus igényeivel, Ő azt mondja: feltétlenül neki kell engedelmeskednünk. Tanítványnak lenni annyit jelent, hogy egy személynek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szenvedélyesen és személyesen odaszánjuk magunkat. Nagy különbség, hogy egy személynek vagy egy bizonyos ügynek, elvnek szentelem-e oda magam.

Mária csendesen ült az Úr Jézus lábánál, és hallgatta szavát. Márta zaklatottan és izgatottan sürgölődött szolgálatában, és bosszankodott azon, hogy Mária nem segített neki. Az Úr Jézus nem a szolgálata miatt dorgálta meg Mártát, hanem a közben tanúsított magatartásért. Úgy tűnik, Márta fölcserélte az elsőbbségi sorrendet: fontosabbnak tartotta a szolgálatot az istentiszteletnél.

Nem lehet mennyország az, ahol egy kis sarok a pokolnak van fenntartva. Isten elhatározta, hogy tisztává, szentté és igazzá tesz téged; nem engedi meg, hogy egy percre is kibújj a Szent Szellem felülvizsgálata alól. Sürgetett, hogy jöjj azonnal az ítéletre, amikor Ő megítélt. De te nem tetted; így elkezdődött ellened a kikerülhetetlen per és most fogságban vagy és csak akkor szabadulsz ki, amikor kifizetted az utolsó fillért is. "Hát ez a könyörülő és szerető Isten?" - mondod. Ez a szeretet dicsőséges szolgálata - Isten oldaláról nézve.

Természetes és érthető, ha tudni szeretnénk, hogy a mennyben fölismeijük-e majd szeretteinket. Míg konkrét igehely egyetlen sincs, amely ezzel a témával különösképpen foglalkoznék, vannak különböző utalások, amelyek alapján eligazodhatunk ebben a kérdésben.