„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban" (Fil 4,19).
Sok keresztyén olyan szegény, hogy saját szükségleteit sem képes kielégíteni. Jaj annak, aki segítségért fordul hozzá. Mások gazdagságát viszont az ember fel sem tudja becsülni. Nem érhet bennünket olyan nehézség, amilyennel ők ne találkoztak volna; nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy ők ne lennének képesek segíteni. Úgy látszik, elegendő erőforrásuk van mindazok számára, akik szükségükben hozzájuk fordulnak. Sok keresztyén egyszerűen csak azért nem kerül csődbe, mert azoknak a szolgálatát élvezheti, akik állandóan árasztják szellemi gazdagságukat a Testbe (Krisztus Gyülekezetébe). Sokan nem is érzik, hogy segíteniük kellene a többi hívőnek, sőt talán le is nézik őket. Ha egy barátunk utazásból érkezik és kenyeret kér tőlünk, talán az Úr megengedi, hogy az egyik szomszédunkhoz forduljunk. De mi lesz, ha Ő egyszer ezt mondja nekünk: „Adjatok nekik ti enni!"