Címlap
Velünk az Isten!
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!

Main navigation

  • (Jóhír) Velünk az Isten
  • Kategóriák
    • Kategóriák
    • Arhívum
    • Szójegyzék
    • Újak
  • Előadások
    • Lejátszási listák (opens in new tab)
    • Boldog élet titkai (opens in new tab)
    • Bibliai események kronológiája (opens in new tab)
    • A Messiás élete - párhuzamos evangéliumok (opens in new tab)
    • A római levél (opens in new tab)
    • Alaptanítások (opens in new tab)
    • Jézus próféciái - Utolsó idők
    • Szösszenetek (opens in new tab)
    • Vegyes (opens in new tab)
  • Ajánló
    • Ajánló
    • Filmek
    • Videó
    • Könyvek
    • Zene
    • Bibliai kalandtúra (opens in new tab)
    • Válaszok a kérdéseidre (opens in new tab)
    • Kapcsolat
  • Online Bibliák
    • EFO Biblia (opens in new tab)
    • Károli (opens in new tab)
    • Revidiált újfordítás (2014) (opens in new tab)
    • Bible Hub (opens in new tab)
    • Bibliatársulat (opens in new tab)

07.19 A kincs megőrzése

védekezés
Ószövetség
Ezsdrás
böjt
Ezsdrás 8,1-36

AZ ÚR EDÉNYEINEK vissza kellett térniük Jeruzsálembe. Az úton veszély leselkedhetett rájuk, ezért Ezsdrás böjtöt hirdetett, és védelmet kért az Úrtól, Ezsd 8:21,23. v. A böjtölés a mély megalázkodás külső jele volt, valamint az Úrtól való függőségük kifejezésre juttatása. A megőrzés, valamint védelem szükségességét teljesen elismerte az összegyülekezett társaság, és mindkettőt tekintve az Úrban bíztak. Ezsdrás tudta, hogy az Úr a legjobb védelem, és nem kért katonai kíséretet, 22. v. Ha azt tette volna, meghazudtolta volna azt, amit a királynak mondott és bizonyos kétségekről tett volna bizonyságot, ami saját szívében lett volna arra vonatkozóan, hogy Isten képes-e, és hajlandó-e megvédeni vállalkozását. Nem voltak ilyen kétségei és ezért nem terjesztett elő ilyen kérést. Isten sohasem hagyja magukra azokat, akik a Tőle való teljes függés alapján cselekszenek.

Az utazás négy hónapot vett igénybe. Egészségük és biztonságuk csodálatos volt a hosszú utazás alatt. Ilyen néptömeg, ilyen nagy mennyiségű kinccsel könnyű prédát jelentett volna a fosztogató törzseknek, mégis biztonságban megérkeztek rendeltetési helyükre. Semmi más nem vezethette volna őket biztonságosan odáig, mint a mindenható Úr gondviselése és őrizete. Őrá bízták magukat, és így Isten oltalma alatt voltak, akinek jelenléte a katonai kíséretet szükségtelenné tette. Mitől kell félnünk, amikor Isten oltalma van felettünk? vö. Róm 8:31,38-tól.

Az Istenbe vetett hit azonban nem tette Ezsdrást gondatlanná. Tekintélyes kincs volt rábízva - Isten házának drága edényei. Nagy felelősséget érzett azokért, és gondosan felkészült, Ezsd 8:24-30. Így van velünk is. Nekünk is van egy drága kincsünk, amint a 2Tim 1:12,14. mondja. Két kincs is van itt. Mi elhelyeztük magunkat Istennél, ugyanakkor Ő elhelyezte nálunk megszentelt igazságát. Drága igazságának gondnokává tett bennünket. Nekünk meg kell őriznünk ezt a drága kincset utazásunk alatt, amíg el nem érjük a beteljesülés helyét, amikor minden megmérettetik a szentség mérlegén. El fogunk-e veszíteni bármit is az úton? Meg fogjuk-e tartani, amit Ő ránk bízott? Isten házában számot kell adnunk, mivel Isten egész népe számot fog adni egy napon a Krisztus ítélőszéke előtt, 2Kor 5:9-10.

Könyv kereszthivatkozásai ehhez: 07.19 A kincs megőrzése

  • ‹ 07.18 „Egy felkészült írástudó"
  • Fel
  • 07.20 A szomorú pohárnok ›