Minden négy évben csak egyszer virrad ránk ez a nap. Ó, bárcsak négyszeres áldást hozna! Mind ez ideig Isten jósága és szeretete mint két testőr kísért minket napról napra. E kettő alkotta a hátvédet, míg a kegyelem volt az elővédünk. Ez a rendkívüli nap is egyike életünk napjainak, tehát a két testőr velünk lesz ma is. A jóság, hogy gondoskodjék arról, amire szükségünk van, a szeretet, hogy elfedezze bűneinket. Ők kísérjék lépteinket ma és mindennap, míg egyszer majd több nap nem virrad ránk.

Józsué nemcsak a tettek embere volt; hanem ő olyan ember, akinek szoros közössége volt Istennel. Ma áttekintjük közösségét Istennel és hitét Istenben.

Zsoltárok 72,16-20