„Hit által mutatta be áldozatul Ábrahám Izsákot, mikor próbára tétetett, és egyetlen fiát vitte áldozatul ő, aki az ígéreteket nyerte. Neki mondatott ez: Akik Izsáktól származnak, azokat nevezik a te magodnak" (Zsid 11,17-18).

A nagytanács halálra ítélte Jézust, de az ítéletet végrehajtani csak a római helytartó hozzájárulásával lehetett. Viszik tehát Jézust pénteken reggel Pilátushoz. Pilátus, Tiberius császár veje, Kr. u. 26-36-ig Szíria tartomány prokurátora volt. A Jézus elleni politikai vád: királynak vallja magát.

„És én érettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban" (Jn 17,19).

„Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket" (Jn 8,32).

Amíg Jézust vallatták Kajafás kihallgatási termében, addig Péter az udvaron háromszor letagadta, hogy ismeri őt. Ez önmagában is gyalázatos tett volt, de még szomorúbb, hogy előző este még fogadkozott, hogy mindvégig kitart Jézus mellett, „kész vagyok veled menni a börtönbe vagy akár a halálba is". Péter nagyon öntudatos ember volt. Mindig voltak ötletei, javaslatai, s meg volt győződve arról, hogy mindent jobban tud, mint mások.

„Felkelvén Dávid a földről, megmosdott és megkente magát, más ruhát vőn magára, és bement az Úr Házába, imádkozott" (2Sám 12,20).

Jézus keresztre feszítése idején Kajafás volt a főpap, s így a hetventagú nagytanács elnöke is. Ennek a testületnek kellett kimondania a halálos ítéletet a Megváltóra. Ez az ítélet már készen volt, csak formai bizonyítékokat kellett keresni a jogosság látszata miatt. Ennek érdekében Kajafás hamis tanúkról is gondoskodott, de azok egymásnak ellentmondó hazugságokat állítottak, így végül ő mint ügyész feltette a döntő kérdést:

- Te vagy-e a Krisztus (a Messiás), az élő Isten Fia?

„Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját Silóból, hogy jöjjön közénk az Úr, és szabadítson meg ellenségeink kezéből" (1Sám 4,3).