„Hit által mutatta be áldozatul Ábrahám Izsákot, mikor próbára tétetett, és egyetlen fiát vitte áldozatul ő, aki az ígéreteket nyerte. Neki mondatott ez: Akik Izsáktól származnak, azokat nevezik a te magodnak" (Zsid 11,17-18).
Könnyen el tudjuk képzelni, mit mondhatott volna Ábrahám Istennek. Azzal érvelhetett volna, hogy megértette az Izmáel elűzésére szóló parancsot, de ez az új rendelkezés, nem csak elűzni Izsákot, hanem megölni, teljesen érthetetlen. Izmáel saját helytelen erőlködésének volt a gyümölcse, ezért Ábrahám tiszteletben tartotta azt a döntést, hogy űzze ki otthonából. De Izsák! Izsák egészen más volt! Ő teljesen Istentől való volt, és nem csupán azért adta az Úr, hogy kielégítse Ábrahám gyermek utáni vágyát, hanem eszköznek is szánta az isteni tervek megvalósításában. Mit tehet Isten, ha lemondana Izsákról?
Ábrahám azonban megtanulta, hogy ne ellenkezzék Istennel. Egyáltalán nem tiltakozott; még csak nem is beszélt áldozatról; egyszerűen csak azt mondta, hogy felmegy a Mórija hegyére imádkozni. Az igazi istentiszteletben visszaadjuk Istennek a tőle kapott adományokat, gazdag tapasztalatainkat és reménységeinket is, azért, hogy teljes örömünket egyedül Őbenne magában találjuk meg.