„Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját Silóból, hogy jöjjön közénk az Úr, és szabadítson meg ellenségeink kezéből" (1Sám 4,3).

„Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak a testvérek. Mint a drága olaj a fejen..." (Zsolt 133,1-2).

Valaki, miután körbenézett a társaságon, nem mondott el egy viccet, mert az az egyik jelenlévőnek rosszul esne. Pedig sikere lett volna, ha előadja. Valaki lemondott arról, hogy visszakapja a kölcsönadott pénzét, mert megtudta, hogy akinek adta, még elesettebb helyzetben van, mint ő. Valaki egy várva várt, ajándékba kapott, értékes hangversenyjeggyel a zsebében elment költöztetni egy ismerősét, mert azt cserbenhagyták a segítői.

„Mert azért halt meg és elevenedett meg Krisztus, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék" (Róm 14,9).

Pörgünk, mint a búgócsiga - mondta valaki -, azután felborulunk. Mert az is csak addig áll, míg pörög. Valóban ez jellemzi sokak életét: pörgés és kiborulás.

Nagyon felgyorsult az életünk. Szorít a megélhetés, sodornak az események, csábítanak a lehetőségek, s közben szétzilálódnak a kapcsolataink, elveszítjük egymást a nagy rohanásban, s megeshet, hogy útközben valahol elmarad a lelkünk is.

A böjt nem valami vallásos indíttatású, öncélú önsanyargatás, hanem egyetemes törvény. Lemondás nélkül nem lehet eredményeket elérni. Aki művészi fokon játszik egy hangszeren, naponta több órán át gyakorol. Társai játszanak, szórakoznak, ő pedig ül és „gyötri magát". Ez néha öröm neki, néha valóban gyötrelem, de a cél érdekében vállalja, és megéri. Ugyanez az élsportolók sorsa is.

„Mert mi vagyunk a körülmetélés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk" (Fil 3,3).

„Nagy házban pedig nem csak arany és ezüst edények vannak, hanem fa és cserépedények is. Amazok ékességre, emezek közönséges használatra valók. Ha tehát valaki ez utóbbiaktól magát tisztán tartja, ékességre való edény lesz" (2Tim 2,20-21).