A keresztyének szóhasználatában bizonyos fogalmaknak olykor más az értelmük, mint a köznapi nyelvben. Ezek egyike a „reménykedni".

Lemondtál-e már a rejtett dolgaidról, amelyek nem becsületesek - amiket becsületérzésed nem szívesen hoz napvilágra? Könnyű elrejtened őket. Van-e szívedben csak egyetlen gondolat is valamiről, amit nem szeretnél világosságra hozni? Mondj le erről a gondolatról, amint felébred benned. Kerüld ezeket, amíg végül nem lesz benned több rejtett becstelenség és semmi csalárdság! Légy állandóan éber, nehogy támadjon valami olyan az életedben, ami miatt szégyenkezned kellene, ha világosságra jön.

Uralkodásának első éveiben Saul király elrendelte, hogy mindazokat, akik spiritiszta kultuszt űznek, vagy médiumként tevékenykednek, ki kell űzni az országból. Később azonban hanyatlani kezdett mind személyes életében, mind politikájában. Sámuel halála után a filiszteusok összegyülekeztek Saul serege ellen Gilboánál. S mivel Saul az Úrtól már nem kapott útmutatást, az endori jósnőnél keresett tanácsot. Ez félelemmel telve emlékeztette arra, hogy ő maga parancsolta meg, hogy a varázslókat és jövendőmondókat ki kell űzni az országból.

Egyszerűség a tisztánlátás titka. A szent még hosszú ideig nem ítél tisztán, de minden nehézség nélkül tisztán kellene látnia. A szellemi zűrzavart sem ítéli meg tisztán, de az világos, hogy engedelmeskednie kell. Értelmi síkon kitervelheted a dolgokat, de szellemi síkon összezavarodsz. Ha Isten nyomást gyakorol rád, engedelmeskedj abban a dologban. Képzelőerődet ejtsd foglyul, hogy engedelmeskedjék Jézus Krisztusnak, akkor minden olyan tiszta lesz, mint a napfény.

Amikor Mózes lejött a Sinai-hegyről, kezében a két kőtáblával, amelyekre a Tízparancsolat volt felírva, két különös ismertetőjegyet lehetett észrevenni rajta. Először is fénylett az arca. Isten jelenlétében volt, aki a sugárzóan „fényes felhőből, (amit „sekiná"-nak neveztek) jelentette ki magát. Mózes arcának fénye mintegy kölcsönzött sugárzás volt. Az Istennel való beszélgetés után Mózes, a törvényadó, még mindig magán viselt valamennyit a dicsőség fényéből és sugaraiból. A megdicsőülés tapasztalata volt mögötte.

Nem külső életünket kell átadnunk, hanem akaratunkat; amikor ezt megtettük, minden rendben van. Életünkben kevés az igazi válság; a nagy válság az, hogy akaratunkról lemondunk. Isten soha nem szorongat akaratunk átadására. Megvárja, amíg az ember maga adja át neki. Ezt a harcot nem kell megismételnünk.

Vannak időszakok szellemi életünkben, amikor zavar következik be és nem megoldás, ha kijelentjük, hogy nem kellene zavarnak lennie. Nem arról van szó, hogy helyes ez vagy helytelen. Isten úgy nyúl hozzád, hogy egyelőre nem érted és csak akkor fogod megérteni, mi a célja ezzel, ha átjutottál a zűrzavaron.

Amikor Jézus 12 éves volt, szülei fölmentek vele Názáretből Jeruzsálembe, a páskaünnepre (húsvét ünnepére). Együtt vándoroltak egy nagy sereg zarándokkal. Közben magától értetődő volt, hogy az ünnepnapok alatt a hasonló korú fiúk összebarátkoztak egymással. Ezért tételezte fel József és Mária a hazatérésnél eleinte, hogy Jézus valahol a zarándokseregben van a többi fiúval együtt. De nem volt ott. Jeruzsálemben maradt. József és Mária pedig egész napon át mentek, és csak azután kezdték őt keresni.