Szolgálj, amikor csak lehet!

Minden adódó alkalommal szolgálni nem azt jelenti, hogy mi válogatjuk meg az alkalmakat, hanem hogy az Övé legyünk bármilyen környezetben, ahova állított. Közvetlen környezetünkben jelentkező jellemvonásaink mutatják meg, milyenek leszünk más környezetben.

Elmondhatjuk, hogy Isten népének nem tesz jót az anyagi jólét. Sokkal virágzóbb az élete a súlyos körülmények között. Búcsúénekében Mózes megjövendölte, hogy a nagy jólét szellemileg tönkre fogja tenni Izráelt. „Meghízott Jesurun, kirúgott a hámból - meghíztál, kövér, hájas lettél! - és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját" (5Móz 32,15).

A prófécia Jeremiás idejében teljesedett be, amikor az Úr így panaszkodott: Jól tartottam őket, mégis házasságtörők, és parázna nő házában tolonganak" (Jer 5,7).

Olykor egy esemény a legjobb kommentár egy-egy bibliai vershez.

Mitsuo Fuchida volt az a japán pilóta, aki a Pearl Harbor elleni légitámadást vezette 1941. december 7-én. Főhadiszállására ezt a jelzést küldte: „Tora, tora, tora", ami azt jelentette, hogy megbízatását sikeresen végrehajtotta. De ezzel még nem volt vége a második világháborúnak, mert végül az Egyesült Államok győzött.

Imádd Istent, ha lehetőséged van rá!

Azt képzeljük, hogy jól kibírnánk a nagy válságot is; de a nagy válság csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy miből formáltattunk, nem plántál belénk semmi újat. "Ha Isten hív, majd megragadom az alkalmat." Nem fogod megtenni, ha nem tetted meg munkahelyeden, ha ott nem álltál meg igazságban Isten előtt. Ha nem teszed meg a legkézenfekvőbb dolgot ott, ahova Isten állított, akkor a válság jöttén sem fogsz megállni, hanem alkalmatlannak bizonyulsz. A nehézségek leleplezik a jellemet.

Ez egy másik szempontja a szentség fáradhatatlanságának. Pál azt mondja: "foglyul ejtek minden okoskodást, hogy alárendeljem Krisztusnak". Mennyi keresztyén munkát végeznek ma fegyelmezetlenül, csak úgy ösztönszerű elhatározásból! Urunk életében minden terv fegyelmezetten alá volt rendelve Atyja akaratának. Soha nem tett semmit saját akarata ösztönzéséből, ami az Atya akaratától eltérő lett volna. "A Fiú semmit sem tehet magától, csak ha látja cselekedni az Atyát" (Jn 5,19). És mi?

Amikor ezt az igeverset olvassuk, ne vonjuk le mindjárt belőle azt a következtetést, hogy itt anyagi örökségről van szó. Sokkal valószínűbb, hogy Isten itt szellemi örökségre gondol. Valakit fölnevelhetnek olyan szülők, akik ugyan szegények, de istenfélő emberek voltak. Ez az ember talán mindörökké hálásan gondol vissza anyjára és apjára, akik naponta olvasták a Bibliát, és együtt imádkoztak, és őt az Úr félelmében és intése szerint nevelték - még akkor is, ha haláluk idején egyetlen fillért sem hagytak rá. A szellemi örökség a legértékesebb örökség!

Mindnyájan hallottunk már olyan emberekről, akik Istennek szentül megfogadnak valamit - amikor pácban vannak. Hogy ezentúl mindig csak Benne bíznak, Őt szeretik és Neki szolgálnak, csak szabadítsa meg őket ebből a bajból! De amikor elmúlik a válságos helyzet, elfelejtik ígéretüket, és élnek tovább, ahogy azelőtt.

Milyen helyet foglal el a fogadalom a keresztyén ember életében, és milyen irányvonalakat ad erre nézve Isten Igéje?

Határozottan rontsd le!