"Láttalak téged, amikor a fügefa alatt voltál" (Jn 1,48).
Imádd Istent, ha lehetőséged van rá!
Azt képzeljük, hogy jól kibírnánk a nagy válságot is; de a nagy válság csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy miből formáltattunk, nem plántál belénk semmi újat. "Ha Isten hív, majd megragadom az alkalmat." Nem fogod megtenni, ha nem tetted meg munkahelyeden, ha ott nem álltál meg igazságban Isten előtt. Ha nem teszed meg a legkézenfekvőbb dolgot ott, ahova Isten állított, akkor a válság jöttén sem fogsz megállni, hanem alkalmatlannak bizonyulsz. A nehézségek leleplezik a jellemet.
Ahogyan Istent magános csendességünkben imádjuk, az dönti el későbbi alkalmasságunkat. Eljön az idő, amikor nem lehetsz tovább a "fügefa alatt", amikor elő kell állnod nyíltan, ki az éles napfénybe és a munkába, és ott sem fogsz semmit érni, ha otthon nem imádtad Istent a felkínálkozó alkalmakkor. Imádd Istent magánéletedben, akkor készen állsz majd a kiküldetésre, mert felkészültél elrejtett életedben, ahol Istenen kívül senki nem látott, és Isten megbízhat benned a nagy erőpróbák idején.
"Nem várhatják tőlem, hogy megszentelt életet éljek az én körülményeim között; most nincs időm imádkozni, nincs időm Bibliát olvasni, csak ha majd jó alkalmam adódik rá, akkor természetesen megteszem." Nem, nem teszed meg. Ha nem tetted meg minden alkalommal, akkor a munkában nemcsak te magad leszel hasznavehetetlen, hanem nagy akadály leszel azoknak is, akik kapcsolatban vannak veled.
Az elrejtett, személyes imaélet az a műhely, ahol a tanítvány fegyverzete készül.