próba

Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva. Csak mert használhatóvá akar tenni az Ő kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben, azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepődj meg, bármivel kerülsz is szembe. Nem tudsz bánni ezzel az emberrel! Miért nem? Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Ő igazsága, de te eltűntél, mert ostobaságnak találtad, hogy időt szentelj ilyesmire.

Az az elképzelésünk, hogy Isten megjutalmaz minket hitünkért, és lehet, hogy eleinte így is van. De a hit nem nyerészkedésre való, hanem arra, hogy helyes viszonyba állítson Istennel és Isten számára új alkalom felénk. Istennek gyakran romba kell döntenie élményeidet, ha szent vagy - azért, hogy magával kapcsolatot teremtsen benned.

Köszönd meg Istennek, hogy látást ad arra nézve, mivé kell lenned. Megláttad, de még nem érted el. Amikor lent vagyunk a völgyben, - ahol próbára vagyunk téve, hogy a választottak közé tartozunk-e, - innen a legtöbben közülünk visszafordulnak. Nem vagyunk felkészülve azokra az ütésekre, amikre szükség van, hogy kiformálódjék a látás szerinti lényünk. Megláttuk, hogy nem vagyunk azok, akikké Isten akar tenni, de engedjük-e, hogy Isten "az igazi formára és használatára kovácsoljon"? Az ütések mindig hétköznapi módon és közönséges emberek által érnek bennünket.

Saját szellemi odaszentelésünket elhívásnak tekintjük. Amikor rendbe jövünk Istennel, Ő mindezt félresöpri; félelmetes fájdalommal jár át minket, és aztán odafordít valamihez, amiről nem is álmodtunk soha, majd egy pillanat alatt felvillan előttünk, mit is akar Ő és ezt mondjuk: "Itt vagyok, küldj el engemet!" (Ézs 6,8).

A "kísértés" szó elvesztette jelentőségét a világon, ennélfogva tévesen használjuk. A kísértés nem bűn. Át kell mennünk kísértéseken, mert emberek vagyunk. Ha nem lenne kísértésünk, megvetettek volnánk. Mégis sokan szenvednek olyan kísértések között, amiben nem kellene, mégpedig csak azért, mert nem engedik, hogy Isten őket magasabb síkra emelje, ahol más jellegű kísértésekkel kellene szembenézniük.

Imádd Istent, ha lehetőséged van rá!

Azt képzeljük, hogy jól kibírnánk a nagy válságot is; de a nagy válság csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy miből formáltattunk, nem plántál belénk semmi újat. "Ha Isten hív, majd megragadom az alkalmat." Nem fogod megtenni, ha nem tetted meg munkahelyeden, ha ott nem álltál meg igazságban Isten előtt. Ha nem teszed meg a legkézenfekvőbb dolgot ott, ahova Isten állított, akkor a válság jöttén sem fogsz megállni, hanem alkalmatlannak bizonyulsz. A nehézségek leleplezik a jellemet.

Valahányszor egy új lépést teszel előre a hitéletedben, ráakadsz valamire hétköznapi körülményeidben, ami hitednek ellentmond. A józan ész nem hit és a hit nem józan ész. Az egyik természettől való, a másik szellemi. Tudsz-e bízni Jézus Krisztusban ott is, ahol józan eszed nem tud bízni? Bátran kiállsz-e Jézus Krisztus kijelentései mellett akkor is, ha a mindennapi élet tényei azt kiáltják: "Ez hazugság!"?