"Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4).
Nem külső életünket kell átadnunk, hanem akaratunkat; amikor ezt megtettük, minden rendben van. Életünkben kevés az igazi válság; a nagy válság az, hogy akaratunkról lemondunk. Isten soha nem szorongat akaratunk átadására. Megvárja, amíg az ember maga adja át neki. Ezt a harcot nem kell megismételnünk.
Add át magad szabadításra. "Jöjjetek énhozzám... én megnyugtatlak titeket" (Mt 11,28). Miután kezdtük megtapasztalni, mit jelent a váltság, azért adjuk át neki akaratunkat, hogy nyugalmat és békességet találjunk, mert bármi nyugtalanítja a szívünket vagy a gondolatainkat, Jézus Krisztus az akaratot hívja: "Jöjjetek énhozzám!" Önként jövünk.
Add át magad a lemondásra. "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..." (Mt 16,24). Itt az átadás a magam odaadását jelenti - annak az odaadását, aki már Jézus békességét hordozza a szívében. Ha tanítványa akarsz lenni, add át az önmagadhoz való jogodat neki. Ami aztán még megmarad életünkből, az semmi más, mint ennek az odaadásnak a megbizonyítása. Amikor egyszer már lemondtunk jogainkról, nem kell többé "feltételeznünk" semmit. Nem kell aggódnunk életkörülményeink miatt, Jézus teljesen elég nekünk.
Add át magad a halálra (Jn 21,18-19). "...más övez fel téged." Megértetted, mit jelent halálra elszánni magad? Őrizkedj az olyan átadástól, amit lelkesedésből teszel, azt könnyen visszavonod. Eggyé kell lenned Jézussal a halálban, hogy ezután semmi ne érintsen téged, ami Őt nem érinti.
Az átadás után mi lesz? Az átadás után egész életünkkel töretlen egységre akarunk jutni Istennel.