Régebbiek

„A királlyal laktak ott, az ő dolgáért" (1Krón 4,23).

Dávidnak sok hatalmas embere volt. Generálisok, mások kapuőrzők voltak aszerint, hogy a király hogyan jelölte ki feladataikat.

Húsvét hajnalán néhány asszony kiment Jézus sírjához, hogy „megnézzék a sírt". A tiszteletük, a kegyeletük, a szeretet indította őket erre. S hamarosan ők lettek a feltámadás örömhírének első hírnökei. Milyen állomásokon át vezetett az útjuk?

Az emmausi tanítványok története azt is mutatja, hogyan változik meg a személyes névmások sorrendje, ha valaki újjászületik.

„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok ahhoz az elhivatáshoz méltóan, amellyel elhivattatok" (Ef 4,1).

Vajon megvilágosodott-e már előttem, hogy Isten Szent Szelleme benn

„És mondta az asszony a férjének: Íme úgy veszem észre, hogy ez az Isten embere" (2Kir 4,9).

Milyen mély benyomást tett már eddig is Elizeus erre az előkelő sunemi asszonyra!

„Ez az élet az Ő Fiában van.

Ez a történet csúcsa. A két férfi behívta Jézust az otthonukba, tudomásul vették, hogy mint Úr van ott jelen, s erre lehullt a hályog a szemükről, felismerték vendégükben a megfeszített és feltámadott Krisztust. Ő pedig ezt követően eltűnt előlük. - S mi a különös?

Amikor Jézus bement az emmausi kis házba, két meglepő esemény történt. Az egyik: az asztalfőre ült, imádkozott és ő adott enni a háziaknak. Ma is furcsa lenne, ha egy vendég így viselkedne. A másik: a háziak ezt tudomásul vették, elfogadták, hogy ő az Úr a háznál.

„Mert az élet Szellemének törvénye a Krisztus Jézus által megszabadított téged a bűn és halál törvényétől" (Róm 8,2).

A kínai kereskedőknek nagy tehertételt jelentett a „likin" adó.

„Vizsgálj meg engem ó Isten...és lásd meg, van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?" (Zsolt 139,23-24).

Önismeret nem származhat egyszerű befelé fordulásból.

A két emmausi férfi megérkezett a falujába. Véget ért az a csodálatos bibliaóra, amelyet Jézus tartott nekik, megmagyarázva útközben a róla szóló próféciákat. Most ott állnak a házuk bejáratánál, Jézus pedig készül továbbmenni.

„Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: Ne kísértsd a te Uradat, Istenedet" (Mt 4,7).

Nagy különbség van az istenkísértés és Isten próbára tétele között.

Válogatunk Isten igéjében. Ami nem tetszik, amivel szemben tiltakozás van bennünk, amit nem értünk azonnal, azt nem fogadjuk el, mellőzzük, olykor el is felejtjük.

„És amikor megtöltötte az edényeket, mondta az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felelt az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj" (2Kir 4,6).

Jézus Krisztus többször beszélt tanítványainak arról, hogy szenvedése és kereszthalála után a harmadik napon fel fog támadni. Mégsem akadt közülük senki, aki várta volna a harmadik napon.

Egy halott Krisztus emlékével, az élő Krisztus nélkül csak ilyen csüggedten járhat az ember, ahogy ez a két emmausi tanítvány. Ma is többen mennek így kifelé a templomból, a vallásból, kedves, de halványuló emlékekkel, nem tudva, hogy Krisztus él.

„Teljesedjetek meg Szellemmel... énekeljetek és dicséretet mondjatok az Úrnak szívetekben" (Ef 5,18-19).

„Azért, mivel ilyen szolgálatban vagyunk...nem csüggedünk el" (2Kor 4,1).

Az első húsvét délutánján két szomorú férfi ballagott haza Jeruzsálemből Emmausba.

János apostol a görög nyelv finom árnyalataival fejezi ki, hogyan jutottak el az emberek Jézus Krisztus feltámadásának napján boldog húsvéti hitre.