„A királlyal laktak ott, az ő dolgáért" (1Krón 4,23).
Dávidnak sok hatalmas embere volt. Generálisok, mások kapuőrzők voltak aszerint, hogy a király hogyan jelölte ki feladataikat. Mi is legyünk készek akár generálisnak, akár kapuőrzőnek lenni, nem a saját akaratunk, hanem Isten választása szerint. Ha hívő keresztyének vagyunk, akkor Isten jelölte ki az ösvényt, amelyen járnunk kell, illetve „futásunkat", amint az apostol a 2Timóteus 4,7-ben írja. Az Úr minden gyermekének útját - csakúgy mint Pálét - világosan kijelölte. Fontos azt felismernünk és abban járnunk. „Uram átadom magam neked, azzal az egyetlen kívánsággal, hogy vezess engem azon az úton, amelyet számomra rendeltél". Ez az igazi odaszentelődés. Ha életünk végén elmondhatjuk, hogy futásunkat elvégeztük, akkor valóban áldást hordozunk. Csak egyetlen életünk van itt a földön, és semmi sem lehet tragikusabb, mint életünk végén rádöbbenni, hogy futásunk iránya helytelen volt.
2Tim 4. 7 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.
