„És mondta az asszony a férjének: Íme úgy veszem észre, hogy ez az Isten embere" (2Kir 4,9).
Milyen mély benyomást tett már eddig is Elizeus erre az előkelő sunemi asszonyra! Pedig még semmiféle csodát nem tett az asszony otthonában, és arról sincs szó, hogy prófétai üzenetet hozott volna Istentől. Csak amikor arra járt, többször betért hozzájuk és ők megvendégelték. Az asszony tehát nem ismerhette őt nagyon jól, mégis így szól a férjéhez: „Úgy veszem észre, hogy ez az Isten embere". Vagyis Elizeusnak nem a szavai vagy a tettei keltették ezt a benyomást, hanem egész valója. Mintha Isten jelenlétét érezte volna benne az asszony.
Vajon velünk kapcsolatban mit észlelnek mások? Mindnyájan teszünk valamilyen benyomást környezetünkre. Vajon azt veszik csak észre rajtunk, hogy okosak, tehetségesek, ilyenek vagy olyanok vagyunk? Elizeus látogatása Isten jelenlétét tudatosította az emberekben!
