„Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: Ne kísértsd a te Uradat, Istenedet" (Mt 4,7).
Nagy különbség van az istenkísértés és Isten próbára tétele között. Az első tilos, az utóbbit szívesen látja az Úr. Felszínesen tekintve a két dolog egyformának tűnhet, pedig nem az. A különbséget akkor fogjuk érzékelni, ha megismerjük Istennek Igéjében közölt akaratát. Izrael és az egyiptombeliek esete jó példa erre. Azáltal, hogy bemerészkedtek a Vörös-tengerbe, szörnyű kockázatot vállaltak. Ez a kockázat az izraelitáknak dicső megmenekülést, az egyiptombelieknek viszont halált és gyalázatot hozott. Miért? Mert közülük csak Izrael cselekedett Isten Igéje alapján. Ez az Ige vitte őket a győzelmes próbába.
Vagy nézzük Pált és ifjú barátját, Timóteust. Bár Pál apostol gyenge testalkatú volt, többet teljesített életében, mint tizenkét erős ember. Dacolva a józan ésszel tovább fáradozott, és ezzel bebizonyította, hogy Isten ereje mindenre elégséges. Timóteust azonban nem biztatta arra, hogy őt utánozza. Sőt figyelmeztette, hogy különleges gondot fordítson egészségére. Ha megpróbálja ugyanazt tenni, mint Pál, mégpedig isteni parancs nélkül, ez bizonyára istenkísértés lett volna. Amikor viszont ilyen parancsnak engedelmeskedünk, Isten hűségét próbáljuk meg.
