Az Úr Jézus barátsága olyan téma, amely meleg visszhangra talál mindenütt Isten gyermekei között. Amikor a földön élt, kinevették mint a „vámszedők és bűnösök barátját" (Mt 11,19), a keresztyének azonban vállalták ezt a gúnynevet, és megtisztelő címmé változtatták.

A szolgálatban álló keresztyénnek meg kell tanulnia, hogy Istennek nemes gondolkozású embere legyen nemtelen dolgok tömkelegében is. Ne mentegesd magad soha: "Ha valahol másutt lennék!" Istennek minden embere közönséges ember, és csak az az ügy teszi rendkívülivé, amit Ő bízott rá. Ha nem az igaz ügy tölti be gondolatainkat és melegíti át a szívünket, kihullunk a rostán, mert hasznavehetetlenek lettünk Istennek. Nem a mi választásunk alapján lettünk Isten munkatársai.

A pokol, mint téma, mindig nagy ellenállást kelt az ember szívében. Ez többnyire ebben a kérdésben jut kifejezésre: „Hogyan engedheti meg a szeretet Istene az örök kárhozatot?'

Isten munkatársának olyan szempontból kell néznie a dolgokat, amely nemcsak megközelíti az elérhető legmagasabbat, hanem a legmagasabb is. Vigyázz, hogy kitartóan Isten szempontjából nézd a dolgokat és ezt érvényesítsd napról napra, lépésről lépésre; ne a véges dolgokat tartsd szem előtt. Semmilyen külső erő ne téríthessen el Isten szempontjától!

Urunk sohasem táplálja előítéleteinket, hanem megöli és teljesen szembefordul velük. Azt képzeljük, hogy Istent nagyon érdeklik a mi különféle előítéleteink. Egészen biztosra vesszük, hogy velünk soha nem tenné meg azt, amit másokkal meg kell tennie. "Isten kénytelen volt nagyon keményen bánni ezzel az emberrel; de azt persze tudja, hogy az én fenntartásaim jogosak." - Meg kell tanulnunk: "Semmit abból!" Ahelyett, hogy a mi pártunkat fogná, Isten szándékosan semmibe veszi sérelmeinket.

Amikor az Úr Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem nem önmagától szól, ezzel nem azt akarta mondani, hogy Ő soha semmit nem említ majd önmagáról, inkább azt, hogy a Szellem nem saját tekintélye alapján, és az Atya Istentől függetlenül szól. Ezt a következő szavak még jobban kifejtik: „...azokat mondja, amiket hall". Azaz: nem saját kezdeményezése alapján beszél.

Ebből az Igéből az egyik legfontosabb tanulni való az, hogy Mózes már előre kijelölte Józsuét utódjául, mert tudta, hogy az ő szolgálatának hamarosan vége szakad. Ezzel Mózes jó példát adott mindazoknak, akik olyan helyen állnak, ahol szellemileg vezetőknek kell lenniük. Egyesek talán azt gondolják, hogy ez magától értetődő, sajnos azonban az a helyzet, hogy sokan elmulasztják azt, hogy maguk helyett utódot tanítsanak be, és a munkájukat fokozatosan annak adják át. Valamilyen természetes ellenállás ez azzal szemben, hogy mindnyájan pótolhatóak vagyunk!

Veszélyes Istenhez azzal a csereüzleti lelkülettel közeledni, hogy tegyen bennünk az Ő Szelleme bizonyságot, mielőtt megtettük, amit Ő mondott. "Miért nem jelenti ki magát Isten nekem?" Nem teheti! Nem azért, mert nem akarja, de nem teheti meg, mert te útjában állsz, amíg át nem adod magad neki teljesen. Amint megteszed, Isten bizonyságot tesz önmagáról; nem tehet bizonyságot rólad, de azonnal bizonyságot tesz az Ő saját természetéről benned. Ha bizonyságot tenne, mielőtt valósággá lenne benned, abból érzelgős meghatódottság születne csak.