"De hála az Istennek, aki mindig diadalra visz minket a Krisztusban" (2Kor 2,14).
Isten munkatársának olyan szempontból kell néznie a dolgokat, amely nemcsak megközelíti az elérhető legmagasabbat, hanem a legmagasabb is. Vigyázz, hogy kitartóan Isten szempontjából nézd a dolgokat és ezt érvényesítsd napról napra, lépésről lépésre; ne a véges dolgokat tartsd szem előtt. Semmilyen külső erő ne téríthessen el Isten szempontjától!
Abból a szempontból kell néznünk az életünket, hogy csak egyetlen célból vagyunk itt, azért hogy foglyok legyünk Krisztus diadalmenetében. Nem vagyunk Isten kiállítási tárgyai. Azért vagyunk itt, hogy egy valamit bemutassunk: mindenestül Jézus Krisztus foglyaiként élünk. Milyen kicsinyesek a többi szempontok: "Egyedül állok Jézusért harcolva" - "Krisztus ügyét meg kell védenem és ezt az erődítményt az Ő céljára kell megtartanom". Pál ennyit mond: "a Győztes menetében vagyok, nem számítanak a nehézségek, Ő mindig győzelemre vezet". Kialakul-e és győz-e ez a szempont a gyakorlati életünkben? Pál titkos öröme az volt, hogy Isten megragadta őt; a véreskezűt, a Krisztus ellen lázadót, foglyul ejtette és most már egyedül csak ezért van itt. Pál öröme az volt, hogy az Úr foglya lehet, nem érdekelte semmi más sem égen, sem földön. Szégyenletes, ha a keresztyén ember arról beszél, hogy ő fog győzni. A Győztesnek olyan teljesen kell győznie felettünk, hogy a győzelem mindig az Övé legyen, mi pedig általa legyünk "felettébb diadalmasok" (Róm 8, 37).
"Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek" (2Kor 2,15), Jézus illata - az Ő indulata - áthat minket és bárhova megyünk, csodálatos felfrissülésére leszünk Istennek, és az embereknek is.