Az Úrnak ezek a szavai megtérésünk kezdetére vonatkoznak, de nekünk szakadatlanul meg kell térnünk életünk minden napján, visszafordulni Isten felé, mint a gyermek. Ha a magunk eszében bízunk Isten helyett, ennek olyan következményei lesznek, amikért Isten minket von felelősségre. Amint testünk - Isten gondviselése folytán - új helyzetbe kerül, jól vigyázzunk, hogy természeti életünk engedelmeskedjék Isten Szent Szelleme parancsainak. Mert ha megtettük is egyszer, még nem bizonyos, hogy mindig így teszünk majd.

Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom. Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt.

Amy Carmichael négy dolgot sorol fel, amely a Bibliában megtöretik, és aminek egészen konkrét eredménye van:

Nagy tévedésbe estünk, ha a bűntől való tudatos szabadulást összetévesztjük a megváltás bűntől megszabadító hatalmával. Egyetlen ember sem tudja, mi a bűn, amíg újjá nem születik. Az a bűn, amit Jézus Krisztus a Golgotán magára vett. Valóságos szabadulásom bizonyítéka az, hogy felismerem magamban a valóságosan bűnös természetet. Jézus Krisztus váltságművének végső hatása által ismeri meg az ember, hogy mi a bűn, ha részesül az Ő feltétlen tökéletességében.

Idegenek törtek be Sodomába, és foglyul ejtették Lótot családjával együtt, azonkívül magukkal vittek igen sok zsákmányt. Amikor ezt Abrám meghallotta, fölfegyverezte szolgáit, és utána eredt a betolakodóknak. Damaszkusz közelében érte utol őket, kiszabadította a foglyokat és visszavette a zsákmányt.

Valóban nagy a kegyesség titka, nem azért, mert titokzatos marad, hanem azért, mert olyan elképesztő. A titok az a bámulatra méltó fölismerés, hogy Isten hús-vér emberré lett.

Ez pl. azt jelenti, hogy az Örökkévaló beleszületett egy olyan világba, amelyet az idő határoz meg. Ő, az Időtlen, eljött a naptár és az órák világába.

Az Egyetlen, Aki mindenütt jelenvaló, Aki egy időben minden helyen ott van, egyetlen helyre korlátozta magát, mint Betlehem vagy Názáret, Kapernaum vagy Jeruzsálem.

Az Ő történelmi születése. "Azért a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának" (Lk 1,35). Jézus Krisztus beleszületett ebbe a világba, de nem volt innen való. Nem történelmi fejlődés következtében lett. Kívülről jött bele a történelembe. Jézus Krisztust nem mondhatjuk "a legjobb embernek", hanem Ő olyan valaki, aki egyáltalán nem az emberi nemzetségből származott. Jézus Krisztus nem Istenné vált ember, hanem testet öltött Isten. Isten jött bele az emberi testbe, kívülről jött.

"Annak a gazdag embernek, akiről Lukács evangéliumában olvasunk, annyi gazdagsága volt, hogy egyáltalán nem is tudta, mit kezdjen vele. Ezért elhatározta, hogy lerontatja csűreit és magtárait, és nagyobbakat építtet. Csakhogy nem tudta: mihelyt építési terveit megvalósította, meg fog halni. A gazdagsága nem őrizheti meg a haláltól és a sírtól!