„Mi Urunk Istenünk, mily felséges a Te neved az egész földön!" (Zsolt 8,2).

„Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten Igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. Szellemben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, amely ezt mondta: »Amit látsz, írd meg egy könyvben«." Néha kívánjuk, hogy bárcsak Isten megint így szólna hozzánk, talán egy huszadik századi börtöncellában fogva tartott szolgáján keresztül. Az isteni világosság új sugarát villantva az előttünk levő útra, a mai, egyre erősödő szellemi zűrzavar közepette.

Istentől kapott új évi programunk: ne aggódjatok, hanem imádkozzatok! Nem tudjuk, mit hoz a jövő, és olyan sok rosszat kellett már tapasztalnunk. Ez könnyen aggodalmaskodóvá tesz. Erre gyógyszer a hittel elmondott imádság.

Bármilyen sok tennivalónk van is, igyekszünk naponta néhány alkalommal valamit enni és inni, mert csak így tudunk dolgozni, és csak így maradunk életben. Persze az igazi az (lenne), ha mindig ugyanabban az időben, nyugodtan tudunk (tudnánk) táplálkozni. Könnyen elfelejtjük azonban, hogy az embernek lelke is van, s mivel a lélek nem követelőzik, nem adunk neki táplálékot. Ezért lesz az emberi együttélés gyakran olyan lelketlen, lélek nélküli.

„Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, és feltekintett az égre, hálát adott és megtörte a kenyereket és odaadta tanítványainak, hogy tegyék eléjük" (Mk 6,41).

Watchman Nee az év napjaira adott gondolatai. 

William MacDonald rendkívül gyakorlatias áhítatoskönyve Isten Igéjének a szeretetét, és az Úr Jézus Krisztus iránti odaadásunkat kívánja felébreszteni és ébren tartani.

A fentiekből adódóan a minennapokban előforduló nehézségek, bűnök isteni megoldásában kíván útmutatást adni.

Mindenemet adom az Ő legdrágábbjáért: Krisztusért." Az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök." Mindannyian megszégyenülünk, ha nem engedünk Jézusnak ott, ahol Ő engedelmességet kíván tőlünk. Pál így szól:" Elhatároztam, hogy mindent megteszek az Ő uralmáért, ami tőlem telik." Ez nem az elmélkedés, nem az alkudozás, hanem az akarat kérdése; akaratunkat feltétel nélkül és visszavonhatatlanul alá kell rendelnünk neki. Túlságosan kíméljük magunkat!