OswaldChambers

A magam külön útján járok-e Isten ügyéért? Mindaddig beleesünk ebbe a csapdába, amíg át nem éljük a Szent Szellem tűzkeresztségét. Az önfejűség és a magam akarata mindig megüti Jézus Krisztust. Még ha senki mást nem bántok is vele, az Ő Szellemét megsebzem. Valahányszor önfejűek és makacsok vagyunk, vagy becsvágyó buzgóság tölt el, mindig fájdalmat okozunk Jézusnak. Ha pedig igazunkat védjük és jogainkhoz ragaszkodunk, üldözzük Őt. Csak elnyomjuk és megszomorítjuk Szent Szellemét, ha abban bizakodunk, hogy már van bennünk valami, ami "méltó".

Újra meg újra hallanunk kell ezt a figyelmeztetést, hogy ha a világ gondjai, a gazdagság csalárdsága és más dolgok élvezése behatolnak az életünkbe, megfojtanak mindent, amit Isten oltott belénk. Sohasem lehetünk teljesen szabaddá ennek a kísértésnek a folyton hömpölygő áradatától.

Jézus egyszerű megállapítása is rejtély marad előttünk, ha nem vagyunk egyszerűek. Hogyan lehetnénk mi is olyan egyszerűek, mint Jézus? Ha Szent Szellemét befogadjuk, megismerjük, reá bízzuk magunkat, engedelmeskedünk Isten szavának, amit Ő hozott: így válik életünk bámulatosan egyszerűvé. "Gondoljátok meg - mondja Jézus -, hogy a ti mennyei Atyátok így ruházza a mező füvét: mennyivel inkább felruház akkor titeket, ha helyes viszonyban maradtok vele.

Nekünk, mint Isten munkásainak meg kell tanulnunk, hogy teret engedjünk, szabad mozgást biztosítsunk Istennek. Számítgatunk, mérlegeljük a lehetőségeket, aztán megállapítjuk, hogy ez vagy az fog történni, de közben megfeledkezünk arról, hogy Isten a maga tetszése szerint, váratlanul belenyúlhat az eseményekbe. Meglepődnénk-e, ha Ő úgy toppanna be összejövetelünkre, ahogyan sohasem gondoltuk volna? Ne szabd meg, hogy milyen különleges úton jöjjön; Őt várd, így engedj teret neki. Várd az Ő jövetelét, de ne te határozd meg, hogyan jöjjön.

Pál látomása a damaszkuszi úton nem múló fellángolás volt, hanem olyan látomás, amely világos és nyomatékos utasításokat tartalmazott, és ő maga mondja: "Nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (19). Urunk valóban ezt mondta Pálnak: Egész életedet hatalmamba veszem: ne legyen más szándékod, törekvésed vagy célod, mint amit én tűzök ki eléd! "Ő nékem választott edényem" (Csel 9,15).

Ez a leplezetlen nyíltság Isten előtt a keresztyén ember szembeötlő jellemvonása és életét tükörré teszi mások számára. Ha a Szent Szellem betölt, átalakulunk. A szemlélés által pedig tükörré leszünk. Mindig észreveszed, amikor valaki látta az Úr dicsőségét: szellemed mélyén megérzed, hogy az Úr lényét tükrözi vissza. Őrizkedj mindattól, ami ezt a visszatükröződést beszennyezhetné benned. Majdnem mindig valami jó szennyezi be, az a jó, ami nem a legjobb.

Elvárjuk, hogy Isten jöjjön hozzánk áldásaival és szabadítson meg? Ő ezt mondja: "Térjetek hozzám, ... hogy megszabaduljatok." Istenre összpontosítani magunkat nagyon nehéz és éppen áldásai teszik ezt nehézzé. A bajok majdnem mindig Isten felé fordítják a szemünket, de ha áld, hajlandók vagyunk másfelé tekintgetni. A Hegyi Beszéd is arra tanít, hogy "szűkítsd le érdeklődési körödet annyira, hogy egész gondolkozásod, szíved és tested is Jézus Krisztusra összpontosuljon."

Mindig olyan kényszer nélkül kedves vagyok-e Istenhez, amilyen szoktam lenni, vagy azt várom, hogy Ő legyen kedves hozzám? Betöltenek-e azok a kicsi dolgok, amelyek megörvendeztetik Isten szívét, vagy azon jajgatok, hogy rosszul megy a dolgom? Nem lehet öröm abban a lélekben, aki elfelejtette: mi tetszik Istennek. Nagy dolog elgondolni, hogy Jézus Krisztusnak szüksége van rám - "Adj innom!" (Jn 4,7). Mennyi kedvességet mutattam iránta az elmúlt héten? Neve jó hírét hirdette-e az életem?

Néha frissek vagyunk az imaórára, de nem vagyunk frissek a cipőtisztításra. A Szent Szellemtől való újjászületés félreismerhetetlenül Isten műve; olyan titokzatos, mint a szél fúvása és olyan meglepő, mint Isten maga. Nem tudjuk, hol kezdődik, el van rejtve személyes életünk mélységeiben. A felülről születés örökké tartó, szakadatlan és folytonos kezdet: állandó frissesség a gondolkozásunkban, beszédünkben és életünkben: Isten életéből fakadó folytonos meglepetés. A bágyadtság arra mutat, hogy kikapcsolódtunk az Istennel való közösségből.

Amikor Isten látomást ad egy szentnek, mintegy kezének árnyékába helyezi őt, és a szentnek ilyenkor az a dolga, hogy csendben legyen és figyeljen. Van olyan sötétség is, amely a túláradó fény árnyéka; ilyenkor van itt a figyelés ideje. 1Mózes 16 azt példázza, hogy a sötétben ne azt lessük, mikor küld már Isten világosságot, hanem figyeljünk fel a jó tanácsra. Amikor Isten látomást ad és utána sötétség következik, akkor várj! Isten összhangba akarja hozni életedet a kapott látomással - ha ugyan kivárod az idejét.