A tanítványok minden ténymegállapítása helyes volt; de téves következtetéseket vontak le a tényekből. Mindaz, ami a szellemi levertség ízét hordozza, mindig rossz. Ha levertség vagy nyomottság vesz erőt rajtam, ennek mindig én magam vagyok az oka, nem Isten, nem is más valaki. Két forrás van, amiből levertség támadhat: abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki.
"Mert én immár megáldoztatom" (2Tim 4,6). Ez az akarat és nem az érzelem cselekvése. Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, aztán ne törődj a következményekkel; panaszkodásnak nincs helye többé, bármilyen utat választ is Isten neked. A válságon egyedül Vele kell átmennünk, ebben senki sem segíthet. Külsőleg talán ugyanaz marad az életed; de az akaratod megváltozik. Menj át az akarat válságán; akkor - amikor külső életedben is beköszönt a válság. - Nem törődsz többé azzal, hogy mibe kerül.
Akarsz-e áldozattá lenni a hívők szolgálatára - kész vagy-e kiontani véred italáldozatként mások hite oltárán? Vagy ezt mondod: Most még nem adom oda magam áldozatul, nem óhajtom, hogy Isten válassza meg a munkámat, majd én magam választom ki saját odaszentelésem színfalait, szeretném, ha lenne arra méltó közönségem, akik felfigyelnek rám és ezt mondják: Jól csináltad!
Pál elmondja, mennyire legyőzte, lenyűgözte, szinte satuba szorította Krisztus szeretete. Kevesen tudják, mit jelent, ha Isten szeretete megragad valakit. Minket inkább csak saját megtapasztalásaink kényszere tart fogva. Pált egyedül az az isteni szeretet ragadta meg, úgy hogy nem is volt semmi más az ő látóhatárán: "Krisztus szeretete szorongat." - Amikor egy ember életéből ezt hallod kicsendülni, félreérthetetlenül tudod, hogy annak az életében Isten Szelleme szabadon munkálkodik.
(A tanítványsággal járó kiközösítés)
Vigyázz, nehogy befogd a füled, ha Isten hívását hallod. Minden megváltott ember arra kapott elhívást, hogy a váltságról tanúskodjék: de ez nem igehirdetői elhívás, csak az igehirdetés szemléltetése. Pál azokról a gyötrelmekről beszél, amelyeket az igehirdetés belső kényszere idézett elő benne. Ebben az összefüggésben elmondott szavait ne alkalmazd azokra, akik az üdvösség elnyeréséért jönnek Istenhez. Nincs könnyebb, mint az üdvösségre eljutni, mivel ez Isten fejedelmi műve.
Pál megállapítja itt, hogy Isten az evangélium hirdetésére hív el, de emlékezik rá, mit ért "evangélium" alatt: a mi Urunk Jézus Krisztus váltságának valóságát. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a megszentelődést tegyük igehirdetésünk céljává. Pál csak szemléltetés céljából említi saját tapasztalatát, ez sohasem öncél nála. Nem az a megbízatásunk, hogy üdvösségről és megszentelődésről beszéljünk, hanem hogy magasztaljuk Jézus Krisztust (Jn 12,32). Eltorzítjuk a valóságot, ha azt mondjuk: Jézus Krisztus azért szenvedett, hogy belőlem szentet faragjon.
Elhivatásunk elsősorban nem arra irányul, hogy szentté legyünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük. Az a legfontosabb, hogy felismerjük: Isten evangéliumának maradandó valóságként kell megvalósulnia. A valóság nem az emberi jóság vagy szentség, sem nem a menny vagy a pokol: a megváltás a valóság! A keresztyén munkásnak életbevágóan szüksége van arra, hogy ezt felismerje. Nekünk, mint munkásoknak, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a megváltás az egyetlen valóság. A személyes szentség már következmény és nem ok.
Isten ritkán szól hozzánk megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és ezt mondjuk: "Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!" "Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11) - mondja Ézsaiás, azaz nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá. Semmi sem érint minket igazán, csak ha maga az Úr szól. Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek tulajdonítjuk a dolgokat?
"Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11). Ha az Úr beszél, akkor nincs kibúvó, mert szava úgy hat ránk, hogy rabul ejti egész értelmünket. Szólott-e már az Úr valaha egyenesen neked? Ha igen, akkor nem érthetted félre: olyan bensőséges türelemmel szólt, mégpedig a neked legérthetőbb nyelven: nem a füleden, hanem életkörülményeiden keresztül.