A bűnösségről való meggyőződést legjobban ezek a szavak fejezik ki:

"Ó Megváltóm, mily szörnyű ez,
Minden bűnöm téged sebez."

Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget. "Miért nem szabadít meg engem Isten?" Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba. "Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele? Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján.

Hatalmas erő és tekintély sugárzik az igaz ember szavaiból. Amikor szól, hatással van mások életére. Szavainak súlya van. Úgy tekintenek rá, mint akinek kijár a tisztelet és az engedelmesség.

Isten népének életében vannak súlyos válsághelyzetek, amikor a Sátán nehéztüzérségének minden ütegét felvonultatja ellene. Ilyenkor az ég elsötétedik, a föld remeg és a reménységnek a sugara sem látszik. Isten azonban megígérte, hogy népének erősítést küld a végső szükségben. Az Úr Szelleme ilyenkor zászlót bont az ördög ellen, mégpedig mindig a megfelelő pillanatban.

Számot kell adnom Istennek arról, hogyan leszek úrrá testemen az Ő uralma alatt. Pál mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal 2,21), azaz nem tette eredménytelenné. Isten kegyelme visszavonhatatlan, Jézus szabadítása tökéletes, a megváltás örökre elvégeztetett. Nem majd egyszer megy végbe megváltásom, hanem már megváltott gyermeke vagyok Istennek. A váltság ugyanúgy örök, mint Isten királyi széke. Az én dolgom az, hogy kimunkáljam, amit Isten elvégzett. "Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12). Felelős vagyok azért, hogy ezt megtegyem.

Mai Igénk Becalélre vonatkozik, akit a Szent Szellem fölkészített arra, hogy a szent sátor építésének felügyelője legyen. Szakavatott mestere volt mindenféle arany, ezüst és réz feldolgozásának, értett a foglalatba való kövek véséséhez, a fafaragáshoz és mindenféle munka elvégzéséhez. Isten Szelleme a gyakorlati munkák művészévé tette.

Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát.

Amikor a tárzusi Saul megtért, a júdeabeli gyülekezetek hallottak arról, hogy aki egykor a keresztyén hit ellensége volt, most az evangélium lelkes hirdetője és védelmezője lett. Ez egészen csodálatos fordulat volt.

Ma is történnek ilyen látványos irányváltozások.