Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt... (Fil 4,6)
Miért használ a Szentírás két különböző szót - imádságban és könyörgésben - az imádság megjelölésére? Azért, mert két különböző tevékenységről van szó. Az előbbi Isten imádása, az utóbbi kéréseink előterjesztése.
"Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az asszony utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." (1Mózes 3,15)
Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt... (Fil 4,6)
Istentől kapott új évi programunk: ne aggódjatok, hanem imádkozzatok! Nem tudjuk, mit hoz a jövő, és olyan sok rosszat kellett már tapasztalnunk. Ez könnyen aggodalmaskodóvá tesz. Erre gyógyszer a hittel elmondott imádság.
János veti papírra ezt a rövid megjegyzést nagyon szeretett barátjának, Gájusznak, akinél személyes látogatást kíván tenni a közeljövőben. Tartalmában rövid, de tárgyát tekintve világos.
EZ az igeszakasz valójában úgy van leírva, mint az örök igazságok szellemi kinyilatkoztatása. János ismét a Szellem által látja Isten városát egy magas hegy tetejéről.
MOST Isten Szellemétől csodálatos bepillantást kapunk az örökkévalóságba, és hallunk szavakat a tróntól: „Íme mindent újjá teszek." A régi dolgok örökre elmúltak.
Pál mindkét jókívánsága, amelyet ennek a férfinak küldött, a családjára irányult. Neki egyáltalán nem szól személyes üzenet, ami valóban furcsának tűnik, ha még életben volt, és Pál ilyen tisztelettel viseltetett iránta.
A JELENÉSEK azzal fejeződik be, amivel Mózes 1. könyve elkezdődött. Ott az Édenben a kígyó megcsalta Évát és a bűn számtalan romlásával bejött a világba - olyan romlással, amely visszafordíthatatlan lett volna, ha nem lett volna Istennek megváltó szándéka.
ITT VAN az egész könyv csúcspontja. Megjelenik maga a Király! A megjelenést dicsőítő kórus hirdeti, és nagy fináléval fejeződik be: „Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható!"
Újszövetségünk keveset mond nekünk Filemon életének részleteiről. Ebből a levélből, amelyben a hangsúly Pálnak azon a nyomatékos kérésén van, hogy kedvesen fogadjon vissza egy szökött rabszolgát, levonhatunk feltételezéseken alapuló következtetéseket.
MA a hangsúly Babilon kereskedelmi sikerein van. Fényűzése nagy, de közeledik a gyors és hirtelen vég. Minthogy a pusztulás közeledik, Isten népét felszólítják, hogy jöjjön ki belőle, nehogy szenvedjen az istentelenekkel.
PÁL a férj és feleség közötti kapcsolat gyönyörű képét használta, hogy leírja Krisztus és a Gyülekezete közötti egységet. A Gyülekezet Krisztus menyasszonya.
Mindazt amit Pál a Lycus-folyó völgyében lévő gyülekezetekről tudott, valószínűleg ennek a férfinek, Epafrásznak köszönhette. Nem Pál volt az a szolga, akin keresztül az evangéliumot hallották, és meg sem látogatta őket.