PÁL a férj és feleség közötti kapcsolat gyönyörű képét használta, hogy leírja Krisztus és a Gyülekezete közötti egységet. A Gyülekezet Krisztus menyasszonya. A menyasszony tisztaságának és odaadásának rettenetes ellentéteként mai olvasnivalónkban annak leírását látjuk, amit jogosan tekinthetünk világvallásnak, amely tökéletesen szemben áll Krisztussal. A Nagy Babilont tehát itt úgy kell tekinteni, mint a világ vallási központját. Egy elfogulatlan történész egyszer azt írta, hogy valamely kultúra tanulmányozásában a legfontosabb annak vallása. Egy parázna képének az alkalmazása ne lepjen meg bennünket, ha eszünkbe jut, hogy az ószövetségi próféták milyen sokszor beszélnek ilyen kifejezésekkel a hitehagyott Izraelről; pl. Hóseás. Itt tehát az emberi vallás végeredménye áll előttünk, amely szöges ellentétben áll az igazi hittel, és annak félelmetes karikatúrája. Minket Isten szemében Krisztus tisztasága ékesít; a parázna káprázatos palástba és a nagyszerűség és gazdagság minden jelébe van öltözve. A mi kezünkbe az üdvösség kelyhét helyezték, de neki aranypohara van, és ez telve van mindazzal, ami rút és alávaló - ez a démonok pohara. A Gyülekezet dicsőséges, szeplő és szégyen nélküli; a parázna jelleme a homlokán lévő névben mutatkozik meg. Szavai istenkáromlók, és ő öli meg Jézus vértanúit. Az igazi Gyülekezet az Ő Urának nevét visszafogottan és szent félelemmel vegyes tisztelettel veszi ajkaira.
A paráznának azonban erőszakos és félelmetes vége lesz azoknak kezétől, akikkel szoros közösségben volt, és akikkel együtt utálatos tetteit elkövette. A látomás kezdetén a fenevadon lovagolva látható, aki egy erős hatalmi szövetségétől nyerte tekintélyét. Céljuk az, hogy hadsereget állítsanak fel, amely ellenáll a Báránynak, a visszatérő urak Urának és királyok Királyának.
Azon vannak, hogy vesztükbe rohanjanak Istennel szemben „domború pajzsainak fellege alatt" (Jób 15,26). Mielőtt azonban ezt tennék, dühük a parázna ellen fordul, és darabokra tépik. Így ér véget az emberi vallás.