A HÉT angyal gyors egymásutánban önti ki a harag poharait az emberekre és a teremtésre.
Az első ártalmas fekély formájában sújtja azokat az embereket, akik imádták a fenevad képmását. Az ő sebükre nincs balzsam Gileádban. Fizikai állapotuk most feltárja belső romlottságukat A tenger romlottá lesz, mint azoknak a vére, akik meghaltak, többé nem tudja fenntartani az életet. A folyók és a források is elszennyeződtek, vérré változtak; és János hallja, hogy egy angyal igaznak mondja Istent, mert azok, akik most szenvednek, nem ontották-e Isten szentjeinek vérét? Az oltár alatt lévő lelkek kiáltása választ kapott, mert Isten ezt mondta: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek" (Róm 12,19). Egy másik angyalt is hallott, aki elismerte Isten útjainak igazságos voltát. Mondjuk mi is, hogy „avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?" (1Móz 18,25).
Ezután magát a napot éri csapás, és az emberek eltikkadnak annak nagy melegétől. Újra azt mondják, hogy az emberek ahelyett, hogy irgalomért kiáltanának, káromolják Istent; megtagadják, hogy megtérjenek és dicsőséget adjanak neki; ilyen az ördög megtévesztése és az emberi szív keménysége.
Ezt követően a fenevad trónja szenved, és királyságát a sötétség csapása sújtja. Az emberek rágják a nyelvüket a kin miatt, de olvasmányunkban másodszor tudjuk meg, hogy nincs bűnbánat.
Az események gyorsan haladnak a vég felé. Az Eufrátesz kiszárad, hogy ne jelentsen nagy akadályt keletről a Megiddó völgye felé, és a gonosz szellemek a gonoszság „háromságától” arra indítják a világ vezetőit, hogy összegyűjtsék haderőiket a végső harcra, amikor az Úr megjelenik. Az Úr felhívása hangzik szolgáihoz, hogy maradjanak ébren, valamint hozzánk is: „Serkenj föl, aki aluszol..., és felragyogott tenéked a Krisztus” (Ef 5,14).
A harag kitöltése a hetedik pohár kiöntésével befejeződik, mert a tróntól egy nagy hang kiált: „Meglett!" Az egész föld megrázkódik, a nemzetek városai elesnek, a szigetek és még a hegyek is eltűnnek, és az emberiségre rázúdul az a jégeső, amelyet Isten fenntartott „a szükség idejére" (Jób 38,23).