Pál, sok más nagy szellemi képességű férfival együtt Démászt is felsorolja, mint "munkatársainak" egyikét. Pál evangéliumi szolgálatának sok tevékenységében részt vett, mind a viszontagságokban, mind pedig Isten szolgálatáért járó jutalomban, valamint a megtorlásokat Isten munkájában. Démász, mint aki társ és segítő volt sok megerőltető helyzetben, amely része volt a nagy apostol naponkénti megtapasztalásának, részese lehetett Pál legbelső gondolatainak, gondjainak, örömeinek és megpróbáltatásainak. Démász olyan szellemi előnyt élvezett, amely mindenkié felett állt. Jelen lehetett néhánynál a legnevezetesebb alkalmak közül. Együtt volt napjainak minden szellemi "nagyságával", beszélt és imádkozott velük, megbecsülték, és mellettük szolgált, mint a "munkatársak" csapatának egyike.
De nekünk is van "szellemi elitünk", ahogyan ma az Úr népe között szolgálunk. Nincs annál magasabb elhivatás, minthogy keresztyénekkel vagyunk összekötve - azokkal, akinek az a sorsuk, hogy majd "élnek és uralkodnak Krisztussal" egy napon!
Álljunk meg, hogy megköszönjük Istennek elhivatásunkat; emeljük fel szívünket és tartsuk magasra fejünket, felfogva fiúi mivoltunkat és azt a közösséget, amely miénk a Krisztusban.
Soha ne feledjük el, hogy a kiváltságok, valamint a jó társasághoz tartozás semmiképpen sem tart bennünket jó szellemi állapotban Istennel való járásunk közben. Csak a vele való közösség, az Ő Igéje és munkája az, ami ezt kimunkálja.
Sosem tudhatjuk meg, hogy vajon mi volt az, ami végül Démász távozásához vezetett. Azt sem tudjuk, milyen gyorsan, vagy észrevehetően történt szellemi vágyának és tevékenységének csökkenése. Azt tudjuk, hogy volt valami a "jelenvaló világban", amin megakadt a szeme és megnyerte tetszését. "Megszerette", és az győzedelmeskedett felette. Démász megengedte, hogy Krisztus iránti szeretetét egy másik szeretet legyőzze. Végzetes vonzalom hajtotta, mint a lepkét a lánghoz.
Amikor eljött a pillanat számára, hirtelen és biztosan döntött - Pál ezt mondja: "Démász engem elhagyott". Isten Igéje számunkra ugyanaz marad: "Adjad, fiam, a te szívedet nékem", Péld 23,26.