Jónás prédikálására Ninive megtért, Isten pedig nem hajtotta végre a kilátásba helyezett ítéletet. Jónás emiatt nagyon megharagudott. Mindenki örül Isten megbocsátó kegyelmének, még az angyalok is a mennyben, csak Jónás háborog, és fenti igénket nem hálával emlegeti, hanem szemrehányást tesz Istennek azért, hogy ő ilyen.

„Nem azért szállottam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem" (Jn 6,38).

„Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, mert erős szívű volt, mint aki látja azt, aki láthatatlan" (Zsid 11,27).

Mi mutatta azt, hogy Ninive lakói komolyan vették Isten igéjét?

1. A király felkelt trónjáról, és hamuba ült. Mi nagyon szeretünk parancsolni, uralkodni. A megtérés biztos jele, amikor valaki megalázza magát a mindenható Isten előtt, és önként átadja az uralmat neki. Mostantól az ő akarata érvényesüljön, mintegy átadja a trónt az Úrnak. Ahogyan Pál apostol tette: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

Isten újra küldi Jónást Ninivébe, s ő ekkor már engedelmeskedik. De sok bajt elkerülhetnénk, ha az első szóra engednénk az Úrnak!

Ninive mohósága és kegyetlensége hírhedt volt akkor. Isten minden gonoszságot megítél, de az ítélet előtt igéjével figyelmeztet. Minden ige intés is: térjetek meg, mert ha nem, jön az ítélet!

„Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez, és lesznek ketten egy testté" (Mt 19,5).

„Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van" (1Sám 16,7).

Jónást saját kérésére a hajósok bedobják a tengerbe, s a vihar erre elcsendesedik. Ennyire megkeményedhet egy ember szíve, hogy inkább a halált választja, mint az engedelmességet. Isten őrizzen bennünket ettől!

Az Úr azonban nagyon türelmes, meg akarja menteni Jónást. Ha egyelőre nem tud általa munkálkodni, akkor először benne dolgozik. Odaparancsol egy nagy halat, ami mint egy mentőcsónak megmenti Isten szolgáját a haláltól.