„Én, Jézus küldöttem el az én angyalomat, hogy bizonyságot tegyen nektek ezekről a gyülekezetekben. Én vagyok Dávid ama gyökere és sarja: a tündöklő hajnalcsillag" (Jel 22,16).

Mi végre vagyunk a világon? Ez a kérdés előbb-utóbb minden gondolkozó emberben felmerül. A Biblia válasza erre ez: hogy Isten jó sáfárai legyünk.

Születésünktől fogva mindnyájan a bűn szolgái vagyunk. Jézus Krisztus ebből a rabságból akar kiszabadítani, és helyreállítva az Istennel való kapcsolatunkat, megtanít felelős életet élni. Az így újjáteremtett ember már érti Istent, és kész egyetérteni vele. Isten tehát rábízhat értékeket, s használja őt mások javára. Így lesz sáfár.

Isten szívébe enged bepillantanunk Jézus ezzel a példázattal (Lk 14,15-24).

Egy ember vacsorára hívta ismerőseit, ők azonban különböző akadályokra hivatkozva nem mentek el. Erre azt mondta szolgáinak, tereljék be az utcákról az embereket, mindenki jöhet, van hely és van ennivaló is bőven.

„Némelyek pedig felháborodtak maguk között és azt mondták: Mire való az olajnak ez a tékozlása?" (Mk 14,4).

„Mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugalomba" (Zsid 4,3).

Egy Simon nevű farizeus meghívta Jézust magához. Étkezés közben egy bűnös asszony jött be, leborult Jézus lábához, és drága olajjal kente meg azt, miközben sírt. Simon nagyon felháborodott.

"Szerezz igazságot, és el ne add; sem a bölcsességet, az erkölcsöt és értelmet." (Péld 23,23).

A magvető példázatának van néhány általános üzenete is.

1. Életünk Isten igéje nélkül parlag és puszta marad. A bűntől megrontott természetünk csak gyomokat és vad gyümölcsöket tud teremni. A befogadott ige teremt egészen újjá, s így jelenik meg a Lélek gyümölcse. Ehhez viszont valóban olyan igére van szükség, ami Isten szájából származik (Ézs 55,11). Ezt kell elkérnie mindenkinek.