Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
„Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Szellem, miképpen elhivatástoknak egy reménységében hivattatok el is" (Ef 4,3-4).
Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma. (2Krón 17,10-19)
Ez a szakasz arról szól, mit adott Isten Jósáfátnak uralkodása elején, és mit tett ő azzal.
„...az Úr rettegést támasztott a Júda körül levő országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen." Néha Isten úgy védelmezi az övéit, hogy félelmet támaszt ellenségeikben. Olykor nem is tudjuk, milyen veszélyek közt járunk. Isten ott is véd, ahol nem sejtjük.
(Jósáfát) az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította... a szent fákat. (2Krón 17,1-9)
Szükségünk van pozitív példaképekre, akiket nem idealizálunk, és főleg nem imádunk, de akiktől helytállást tanulhatunk. A Biblia több ilyen személyt állít elénk. Ilyen volt Jósáfát is, vizsgáljuk meg az ő életét most néhány napon át!
„Mert a test a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a test ellen; mert ezek egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok" (Gal 5,17).
„Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az" (Zsolt 91,1).
Magától terem a föld... érett magot a kalászban. (Mk 4,26-29)
A hagyomány szerint ezen a napon szokták elkezdeni az aratást. A következő hetekben kerül tető alá egész évi kenyerünk. Meg szoktuk-e köszönni Istennek a kenyeret? A miatyánk szavaival néha kérjük, de tudjuk-e, mennyire az ő kegyelmétől függ az, hogy legyen termés, és abból jusson kenyér mindenkinek? S tudjuk-e, hogy az emberi önzés miatt mégsem így történik?
János első levele egy meglepően rövid, de nagyon hangsúlyos figyelmeztetéssel zárul:
„Fiacskáim, őrizkedjetek a bálványoktól!” (1Jn 5,21)
„Ővele együtt eltemettettetek a bemerítésben, amelyben vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által" (Kol 2,12).