János első levele egy meglepően rövid, de nagyon hangsúlyos figyelmeztetéssel zárul:
„Fiacskáim, őrizkedjetek a bálványoktól!” (1Jn 5,21)
Ez első pillantásra váratlannak tűnhet, mert a levélben korábban alig esik szó a pogány bálványokról. Éppen ezért a legtöbb magyarázó úgy látja, hogy János itt nem elsősorban a faragott szobrokra gondol, hanem minden olyan hamis istenképre és tanításra, amely eltér Krisztus valóságától.
A levél összefüggése
A levél egyik fő témája a hamis tanítók elleni küzdelem. János újra és újra hangsúlyozza:
• Jézus valóban testben jött el (1Jn 4,2–3).
• Ő az Isten Fia (1Jn 5,5).
• Benne van az örök élet (1Jn 5,11–12).
Közvetlenül a záró figyelmeztetés előtt ezt írja:
„Ő az igaz Isten és az örök élet.” (1Jn 5,20)
Majd azonnal:
„Fiacskáim, őrizkedjetek a bálványoktól!”
A gondolatmenet logikája valószínűleg ez: ha Krisztus az igaz Isten kijelentése, akkor minden Krisztust meghamisító elképzelés bálvány.
A bálvány mint hamis istenkép
A Bibliában a bálvány nem csupán egy szobor. Bálvány minden, ami elfoglalja Isten helyét.
János korában a veszélyt különösen azok a tanítók jelentették, akik:
• tagadták Jézus valódi emberségét,
• vagy tagadták istenségét,
• vagy saját elképzeléseik szerint formálták át Krisztus személyét.
Az ilyen „másik Jézus” valójában bálvány.
Kapcsolat az Ószövetséggel
Az Ószövetségben Izrael gyakran nem azért esett bálványimádásba, mert teljesen elhagyta Jahvét, hanem mert saját elképzelése szerint akarta tisztelni őt. A legismertebb példa az Áron által készített aranyborjú a Kivonulás könyve 32. fejezetében. A nép nem feltétlenül egy új istent akart, hanem a maga módján akarta ábrázolni az igaz Istent. Ez is bálványimádásnak számított.
Mai alkalmazás
János figyelmeztetése ma is aktuális. Bálvánnyá válhat:
• egy hamis Krisztus-kép,
• egy emberi tanító,
• egy ideológia,
• a pénz,
• a hatalom,
• vagy bármi, ami Isten helyére kerül a szívben.
A levél lezárásának üzenete tehát valószínűleg ez:
Maradjatok meg az igaz Krisztus ismeretében, és ne fogadjatok el semmilyen hamis istenképet vagy hamis Krisztus-képet, mert az bálványimádás.
Teológiai szempontból az 1Jn 5,20–21 együtt olvasva szinte így hangzik: „Ismeritek az igaz Istent Krisztusban; ezért őrizkedjetek mindentől, ami helyettesíteni vagy meghamisítani akarja őt.”
A bálvány örömrabló.
A bálvány ugyanis mindig olyasmit ígér, amit valójában nem tud megadni. Biztonságot, megbecsülést, boldogságot, identitást vagy jövőt kínál, de végül csalódást okoz.
Az Ószövetség prófétái gyakran mutatnak rá arra, hogy a bálványok „nem látnak, nem hallanak, nem szólnak”. Az ember mégis beléjük helyezi a reménységét, ezért szükségszerűen üres marad.
Például a Jeremiás könyve 2. fejezetében Isten úgy beszél népéről, mint akik elhagyták az élő víz forrását, és repedezett kutakat ástak maguknak, amelyek nem tartják meg a vizet.
A bálvány:
• eltereli a figyelmet Istenről,
• hamis reménységet ad,
• függőséget alakít ki,
• elveszi az örömöt.
Ezzel szemben János egész első levelében azt hangsúlyozza, hogy a Krisztussal való közösség örömöt szül:
„Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömötök teljes legyen.” (1Jn 1,4)
Érdekes, hogy a levél elején a teljes örömről beszél, a végén pedig a bálványoktól óv. Mintha a két gondolat összetartozna: ami eltávolít Krisztustól, az az örömöt is elrabolja; ami Krisztushoz köt, az az örömöt beteljesíti.
„A bálvány mindig többet ígér, mint amennyit ad, és többet vesz el, mint amennyit adni látszik. Ezért örömrabló. Krisztus viszont többet ad, mint amennyit az ember remélni mer.”