Isten hű és igaz. Nem hazudik és nem csal meg senkit. Nem vonja vissza szavát. Abszolút megbízható és bizalomra méltó. Egyetlen ígérete sem marad beteljesületlen!

„Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?" (4Móz 23,19).
„Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten Ő" (5Móz 7,9).
„Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod" (Zsolt 119,90).

Részesévé lettél az isteni természetnek - mondja Péter -, most tehát egész figyelmedet összpontosítsd és alakíts ki magadban helyes szokásokat, minden szorgalmadat és figyelmedet összeszedve. Mindazt hozzá kell "ragasztanunk" szokásainkhoz, ami a jellemhez tartozik. Egy ember sem születik úgy, mint kész jellem, akár természetes, akár szellemi-lelki születésről legyen is szó: a jellemet formálni kell. Nem születtünk szokásokkal: ki kell alakítanunk a szokásokat az új élet alapján, amit Isten helyezett belénk.

"Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek" (Jak 4,3). Ha az élet dolgait kéred Isten dolgai helyett, akkor rosszul kérsz, azaz önmagad kívánsz érvényesülni. Minél inkább kívánod érvényesíteni önmagadat, annál kevésbé keresed Istent. "Keressetek és találtok!" Láss neki a munkának, csak ez az egy érdekeljen! Kerested-e már Istent valaha egész szívedből, vagy csak elernyedten kiáltottál fel hozzá egy lelki idegfájdalom állapotában? Keress, szedd össze magad és találsz!

Az úgynevezett „Főpapi imádság"-ában kétszer könyörög az Úr Jézus azért, hogy az övéi egyek legyenek (21. és 23. v.). Ezzel az egységért való könyörgéssel éltek vissza az ökumenikus mozgalom bibliai megalapozásánál. E mozgalom a - névleg - keresztyén egyházak szervezett nagy egysége. Sajnos, ezt az ökumenikus egységet azáltal érték el, hogy a keresztyénség nagy, alapvető igazságait vagy teljesen feladták, vagy pedig átértelmezték.

Ez a világ az Újszövetségben mint istenellenes birodalom mutatkozik be. Uralkodója a Sátán, akinek alattvalói a hitetlenek. Ez az ország „a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élettel való kérkedés" által gyakorolja vonzerejét az emberekre. Olyan társadalom ez, amelyben az ember Isten nélkül akar boldog lenni, és amelyben Krisztus neve nem kedves. Dr. Gleason L. Archer mondja, hogy a világ a lázadás, az önzés és az Isten iránti ellenségeskedés szervezett rendszere, amelyben az emberi nemet az Istennel szemben való ellenszegülés jellemzi.

Isten az Ő parancsait Fiának bennünk lévő életéhez intézi. Ebből következik, hogy nehezek az Ő parancsai annak az emberi természetnek, amelyben az Ő Fia kiábrázolódott. Amint azonban engedelmeskedünk, csodálatosan könnyűvé válnak.

Nem kell valakinek név szerint ismertnek lennie ahhoz, hogy nagy tetteket vigyen véghez Isten ügyéért. Ellenkezőleg, a Bibliában találunk nem egy olyan személyt, aki halhatatlan hírnevet szerzett magának, holott még a nevét sem tudjuk.

Itt van például az a három férfi, akik Dávidnak vizet hoztak a betlehemi kútból (2Sám 23,13-17). Dávid ebben a cselekedetükben az odaadás oly kiváló példáját látta, hogy nem is akarta meginni a vizet, hanem italáldozatként a földre öntötte. A hősök neve azonban ismeretlen maradt

A Biblia tele van példákkal arról, milyen csodálatosan gondoskodik Isten az ő népéről. Izráel a negyvenévi pusztai vándorlása idején mennyei kenyeret evett (2Móz 16,4), kimeríthetetlen tartalékuk volt vízből (1Kor 10,4), és Isten ellátta őket elnyűhetetlen saruval (5Móz 29,3-4).