tanítványság

Amikor Isten Szent Szelleme által megláttatja veled Igéjében, hogy mit akar és a te értelmed és lelked megremeg belé: tudd meg, ha nem jársz annak a látásnak a világosságában, akkor olyan életszemléletnek leszel rabszolgájává, amihez Urunknak semmi köze. A meglátott világossággal szembeni engedetlenség az embert olyan nézetek uralma alá sodorja, amelyek Jézus Krisztustól idegenek.

"Vigyázzatok énvelem" - ne általában vigyázzatok, a magatok szemszögéből kiindulva, hanem vigyázzatok egészen énvelem. Új életünk első szakaszaiban nem Jézussal, hanem csak érte vigyázunk. Nem abban az értelemben, amint a Biblia kijelenti, azaz életünk hétköznapi körülményei között. Urunk szeretne eggyé tenni minket magával - Gecsemánénkon keresztül -, de mi nem akarunk átmenni ezen a szenvedésen és ezt mondjuk: "Ó, Uram, nem tudom megérteni, miért kell ennek így lennie; olyan keserű." Hogyan vigyázhatnánk valakivel, aki ennyire rejtélyes?

A misszionárius olyan ember, akinek a szívébe a Szent Szellem beleírta ezt a felismerést: "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Aki ezt mondja: "Nem vagyok a magamé", az szellemi értelemben magas nemesi rangot ért el. A gyakorlati élet forgatagában akkor valódi a hívő ember élete, ha önmagát tudatosan átadja egy másik személynek, akit mindenkinél többre tart, és ez Jézus Krisztus. A Szent Szellem feltárja előttem Jézus természetét, hogy eggyé tehessen Urammal, de nem azért, hogy kiállítási tárgy legyek.

A tanítványra nem saját jó cselekedetei jellemzők, hanem hogy jók az indítóokai, mert Isten természetfeletti kegyelme jóvá tette azokat. A jó cselekvést egy múlja csak felül: ha jóvá változunk. Jézus Krisztus azért jött, hogy minden emberbe, aki neki nem áll ellent, beleültesse azt az igazságosságot, amely több az írástudók és farizeusok igazságosságánál. Jézus azt mondja, hogyha az Ő tanítványai vagyunk, akkor nemcsak indítóokainknak kell tisztáknak lenniük, hanem álmainknak, elménk legmélyének is.

Vigyázz, Urunkat ne tanítónak tekintsd elsősorban. Ha Jézus Krisztus csak tanító, akkor gyötör engem egy mérték felállításával, amit sohasem érhetek el. Mit használ, ha van eszményünk, amit nem érhetünk el? Boldogabb vagyok, ha mit sem tudok róla. Mi jó van abban, ha azt mondják nekem: legyek olyan, amilyen sohase lehetek, legyek tisztaszívű, tegyek többet a kötelességemnél, teljesen szenteljem magam oda Istennek? Ha nem ismerem meg Jézus Krisztust, tanítása olyan eszményt állít elém, amely kétségbeesésbe sodor, mert képtelen vagyok elérni.

Ha életünk legbensőségesebb kapcsolatai ütköznek Jézus Krisztus igényeivel, Ő azt mondja: feltétlenül neki kell engedelmeskednünk. Tanítványnak lenni annyit jelent, hogy egy személynek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szenvedélyesen és személyesen odaszánjuk magunkat. Nagy különbség, hogy egy személynek vagy egy bizonyos ügynek, elvnek szentelem-e oda magam.