"Ettől fogva sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (Jn 6,66).
Amikor Isten Szent Szelleme által megláttatja veled Igéjében, hogy mit akar és a te értelmed és lelked megremeg belé: tudd meg, ha nem jársz annak a látásnak a világosságában, akkor olyan életszemléletnek leszel rabszolgájává, amihez Urunknak semmi köze. A meglátott világossággal szembeni engedetlenség az embert olyan nézetek uralma alá sodorja, amelyek Jézus Krisztustól idegenek. Ne nézz semmi másra és ne mondd: "Amaz járhat ilyen nézetekkel és boldogul, miért ne boldogulhatnék hát én is úgy?" Neked az általad meglátott világosságban kell járnod, ne hasonlítgasd magad másokhoz és ne ítélgess másokat: ez Istenre és rájuk tartozik. Amikor ráébredsz arra, hogy valamilyen neked kedves vélemény összeütközik mennyei látomásoddal és mersz vitatkozni: akkor bizonyos megkötöttségek kezdenek kifejlődni benned: a vagyonra és személyes jogaidra tekintgetsz. Ezek olyasmik, amikhez Jézus Krisztusnak semmi köze sincs. Ő mindig ellene volt ezeknek, mert ezek mindannak a gyökere, ami tőle idegen. "Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (Lk 12,15). Ha mi ezt nem ismerjük fel, ez azért van, mert figyelmen kívül hagyjuk Urunk tanításának alapjait.
Hajlamosak vagyunk hanyatt feküdni és elábrándozni régi, csodálatos élményeinkről. Pedig ha van olyan alapelv az Újszövetségben, amit Isten világossága felfed és te nem érsz fel hozzá, sőt készség sincs benned arra, hogy elérhesd: ez már a pártütés kezdete. Azt jelenti, hogy lelkiismereted már nem érzékeny az igazságra. Amint feltárult előtted egy igazság, többé már nem lehetsz ugyanaz. Abban a percben dől el, hogy tovább jutsz-e, mint Jézus Krisztus hű tanítványa, vagy szökevény leszel és lemaradsz.