Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek... (Mk 3,14)
Jézusnak sok hallgatója volt, de kevés tanítványa. Ma is viszonylag sokan hallanak róla, de kevesen ismerik őt. Gondolkodjunk el néhány napig arról, mit jelent ma Jézus Krisztus tanítványának lenni!
Egy mai tanuló és egy akkori tanítvány között jelentős különbségek vannak. Ma csupán bizonyos tananyagot kell elsajátítani, akkor a mester egész életszemléletével kellett azonosulni. Ma csupán bizonyos időt tölt együtt az ember tanítójával, akkor viszont évekig együtt élt vele, ahogyan Jézus a tizenkettővel. A folyamatos együttlét és a teljes belső azonosulás következtében a tanítvány hasonlóvá kezdett válni mesteréhez. Jézus emlékeztette is olykor tanítványait: ahogyan én cselekedtem, ti is úgy tegyetek, erről ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok (Jn 13,34-35).
Éppen ez volt a tanítványság egyik célja. Amikor Jézus elhívta tanítványait, két célt jelölt meg: hogy vele legyenek, s hogy elmenjenek prédikálni és jót cselekedni másokkal. Ez a sorrend: előbb a vele való együttlét, a lelki egység kialakulása szükséges, hogy utána az ő erejével és szeretetével tudjanak szolgálni az embereknek.
A tanítvány vállalja mesterét, nem szégyelli őt, ha kell, viseli az ezzel járó szenvedést is. A hallgató megőrizheti függetlenségét, semlegességét vagy akár ellenkezését is. A tanítvány azonban elkötelezett ember. Ha ez mások szemében „nem éri meg", akkor is hű marad hozzá, mert neki mindennél többet ér a vele való közösség.
Ki vagyok én: hallgató vagy tanítvány? Csupán ismeretekkel rendelkezem Jézusról, vagy ismerem is őt? Csak időnként keresem a vele való találkozást, vagy együtt is élek vele? Kezd-e már hasonlítani az életem Jézuséra? Aki sorsközösséget vállal vele itt a földön, annak lesz majd sorsközössége vele a mennyei dicsőségében is.
Uram, segíts, hogy ne csak hallgassalak, hanem kövesselek is!