"Tieid voltak és nekem adtad azokat"(Jn 17,6).
A misszionárius olyan ember, akinek a szívébe a Szent Szellem beleírta ezt a felismerést: "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Aki ezt mondja: "Nem vagyok a magamé", az szellemi értelemben magas nemesi rangot ért el. A gyakorlati élet forgatagában akkor valódi a hívő ember élete, ha önmagát tudatosan átadja egy másik személynek, akit mindenkinél többre tart, és ez Jézus Krisztus. A Szent Szellem feltárja előttem Jézus természetét, hogy eggyé tehessen Urammal, de nem azért, hogy kiállítási tárgy legyek. Urunk a földön egyik tanítványát sem küldte ki azzal, hogy úgy viselkedjék mint Ő. Csak a feltámadás után, amikor a tanítványok megértették a Szent Szellem hatalma által, hogy kicsoda Ő, akkor mondta Jézus: "Menjetek..."
"Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli..., az nem lehet az én tanítványom." Nem azt jelenti ez, hogy az olyan ember nem lehet jó vagy becsületes, hanem hogy Jézus nem írhatja rá ezt: Enyém! Az Úr által említett rokoni kapcsolatok közül bármelyik kötelékké lehet és versenyre kelhet az iránta való szeretettel. Első helyre tehetem az anyám, a feleségem vagy a magam iránti szeretetet, de Jézus azt mondja: "Nem lehetsz az én tanítványom." Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz az enyém az üdvösség, de azt jelenti, hogy nem lehetek az Övé! Urunk a magáénak tekinti tanítványát, felelősséget vállal érte. "Lesztek nekem tanúim." A tanítványt nem az a szellem tölti be, hogy "tenni kell valamit Jézusért"; hanem hogy teljes örömére lehessen Őneki. Az Ő munkatársának a titka: "Övé vagyok és Ő viszi véghez terveit általam." Légy teljesen az Övé!