bálványimádás

Sírja meglepő módon egy kertben volt. Nem tudjuk, hogy volt-e felirat a sírkövén, de a legodaillőbb szavakat akkor nem is lehetett volna ráírni. Manassé ugyanis (hús)testtel és vérrel írta azt, amit Pál később tollal és tintával vetett papírra. Ezek a következő szavak voltak: "Ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik", Róm 5,20.

Ennek az embernek a neve azt jelenti, hogy "birtokos", de kudarcot vallott annak megélésében. Minden értelemben illett rá a "vesztes" szó. Teljesen másképp is lehetett volna, hiszen nagy előnnyel indult. Trónra lépésekor mindent megkapott, mert apja jó ember, kemény munkás volt. Mind az apa, mind a fia ugyanannyi ideig ültek a trónon, de amíg ez az apa számára a megsegítés tizenhat esztendeje volt, a fia számára a pusztulás tizenhat éve lett.

A szívbetegség egyike lett legfőbb "gyilkosainknak". A szívből fakadó rendellenességek a szellemi világban is végzetesek lehetnek. Ezt bőségesen mutatja be Amacjá, aki uralkodott, de "nem volt tökéletes a szíve". Ennek a belső problémának a hatása nem volt azonnal nyilvánvaló, de adott időben megjelentek a repedések.

A Krónika 2. könyvében az Ászá életéről szóló három fejezet mindegyike uralkodásának egy-egy jellegzetes periódusát írja le. Az első tíz évről szól a 14. fejezet, a következő huszonöt évről a 15. fejezet, és az utolsó hat évről a 16. fejezet.

Már említettük, hogy Jeroboám nevét gyakran követte az elítélő vélemény: "aki bűnbe vitte Izráelt" (lásd például: 1Kir 15,26.34; 16,26). Izráel utána következő királyai is az ő gonosz lábnyomában jártak. Jeroboám "bűnbe vitte Izráelt" három módon.

Jeroboám neve elszakíthatatlanul összekapcsolódott a következő dermesztő szavakkal: "aki bűnbe vitte Izráelt", és ösztönösen eszünkbe jutnak bálványimádó tettei. Biztos jövőnek örvendezhetett volna. Ő azonban mindezt eldobta magától, és ugyanaz a próféta, aki megjövendölte felemelkedését, megjövendölte bukását is; 1Kir 11,29-31; 14,1-11. Nem lehetünk engedetlenek Isten szava iránt súlyos szellemi veszteség nélkül.

Mielőtt elborzadva emeljük fel kezünket, mindnyájunknak emlékeznünk kell a bennünk rejlő gonoszságra. Pál apostol ehhez hasonlóan szól: "ügyelve magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is." Gal 6,1. Salamon életének utolsó fejezete szomorú olvasmány, és az egész ezekkel a baljóslatú szavakkal kezdődik. "Salamon király pedig megszeretett sok idegen asszonyt, mégpedig a Fáraó leányán kívül a moábiták, ammoniták, edomiták, sidonbeliek és hitteusok leányait".

Van egy ismétlődő trend a Bírák könyvében, 2,16-19. (1) A nép elhagyja az Urat, pl. 2,12; 3,12; (2) az Úr megbünteti őket, 2,14; 3,12; (3) ők hozzá kiáltanak, 3,15; (4) Ő szabadítót küld, 3,15.

A nép a bálványimádás, hűtlenség és önfejűség bűnébe esik; rossz útra térnek megalkuvás miatt, és a gyengeség állapotába kerülnek. Mindazáltal Isten hosszútűrő és kész segíteni rajtuk. Ezt gyenge dolgok és gyenge emberek felhasználásával teszi; példája ennek egy ökörösztöke, Bárák, Sámson.

Áronnak sok jó tulajdonsága mellett voltak hibái is. Hiányzott nála az erős jellem, könnyen hagyta magát irányítani.