A Krónika 2. könyvében az Ászá életéről szóló három fejezet mindegyike uralkodásának egy-egy jellegzetes periódusát írja le. Az első tíz évről szól a 14. fejezet, a következő huszonöt évről a 15. fejezet, és az utolsó hat évről a 16. fejezet.
Uralkodásának első tíz esztendeje békességes volt: "Tíz esztendeig volt békesség a földön... az ország csendes lett alatta... nyugodalomban volt a föld... az Urat, a mi Istenünket, megkerestük és nyugodalmat adott nékünk minden felől", 14,1.5.7. v. Nem kell messzire mennünk, hogy ennek okát megtaláljuk: "Ászá mindazt cselekedte, ami jó és igaz volt az Úr előtt, az ő Istene előtt; elrontotta az idegen istenek oltárait... És megparancsolta Júdának, hogy az Urat, az ő atyáik Istenét keressék, és cselekedjék az Isten törvényét és parancsolatját", 2-4. v. Mivel a bálványimádást elnyomták, és Isten megkapta az Őt megillető helyet a nemzet életében, Ő is biztosította népének azokat a feltételeket, amelyek szükségesek voltak a királyság megerősödéséhez és épüléséhez. A tanulság nagyon világos - ha erős és hatékony életeket akarunk Istennek "felépíteni", kezdettől fogva bizonyosnak kell lennünk abban, hogy Ő van az első helyen. Ha bármi vagy bárki elfoglalja életünkben Krisztus helyét, az bálvány.
A béke tíz esztendeje az etiópok betörésével fejeződött be, amelyet Zerah vezetett. A támadók egymillióan voltak, majdnem kétszeresen múlva felül a júdai hadsereget. Ászá Istenbe vetett hite ilyen hatalmas hadsereg hatására is szilárd maradt. Nem keresett segítséget más forrásokból. Szavai méltók az idézésre: "Ó, Uram, nincs különbség előtted a sok között és az erő nélkül való között, hogy megsegítsed! Segélj meg minket, ó, mi Urunk Istenünk, mert benned bízunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen! ó, Uram, te vagy a mi Istenünk, ne vegyen ember terajtad erőt", 11. v.
Ászá következetes volt békében és háborúban; mindkét esetben Istenben bízott. A keresztyén embernek a sötétség láthatatlan hatalmaival kell szembenéznie, de meg van győződve arról, hogy "nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van", 1Jn 4,4. Az Úr Jézus felette áll bármilyen ellenségnek, amivel szembe kell néznünk. Az azonban nagyon fontos, hogy figyeljünk Ászá kormányzó kijelentésére: "te vagy a mi Istenünk". Nem várhatjuk az Úr Jézus hatalmának és jelenlétének megtapasztalását életünkben, ha nem vagyunk felkészülve arra, hogy Tamással együtt mondjuk: "Én Uram és én Istenem", Jn 20,28.