Ezek a versek egyetlen eseményt emelnek ki Abijjá uralkodásából, míg az 1Kir 15,1-8-ban található párhuzamos igehely uralkodásának egy rövid áttekintését adja. Miközben a férfi általános képe inkább visszatetsző, ebben a fejezetben kedvező színben jelenik meg. Beszédében vádolja Jeroboámot és Izráelt Isten elleni lázadásuk miatt, és ez mind nagyon nagyszerűen hangzik, amíg eszünkbe nem jut, hogy "járt az ő atyjának minden bűnében, amelyeket őelőtte cselekedett, és nem volt az ő szíve olyan tökéletes az ő Urához Istenéhez, mint Dávidnak, az ő atyjának szíve." 1Kir 15,3. Azonban legalább három dologban hitt.
Hitt Dávid trónjában. "Avagy nem kellene-e néktek meggondolnotok, hogy az Úr, Izráel Istene Dávidnak adta a királyságot Izráel felett örökre; néki és fiainak, sónak szövetsége által?" 5. v. Ez tiszta és megbízható szövetség volt. Tudjuk, hogy a Dávidnak tett ígéretek Krisztusban fognak beteljesedni; "néki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának királyi székét; és uralkodik a Jákob házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lesz!" Lk 1,32- 33. A szavak elveszítik jelentésüket, ha ezt az ígéretet nem szó szerint értelmezik.
Hitt a lévita papságban. "Mimellettünk van pedig az Úr, a mi Istenünk, akit mi el nem hagytunk; a papok pedig, akik az Úrnak szolgálnak, az Áron fiai, és vannak Léviták, akik forgolódnak az ő tisztükben", 10. v. Istennek van még egy istenileg elrendelt papsága és Istentől elrendelt szolgálata, amelyben minden hívő ember részt vesz - szent papság "hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által", 2Pt 1,5.
Hitt Isten szavában. "Mivelünk van az Isten vezér gyanánt, és az ő papjai a riadó kürtökkel, hogy tiellenetek kürtöljenek", 12. v. A harc kimenetele Júda javára fordult, amikor "kiáltottak az Úrhoz, a papok pedig trombitáltak a trombitákkal", 14. v. Isten tiszteletben tartotta a 4Móz 10,9-ben található ígéretét. A két ezüsttrombitát különbözőképpen használták, és ez arra emlékeztet bennünket, hogy amikor Izráel Istenhez kiáltott az ellenség miatt, az az Ő megváltott népének kiáltása volt. Hasonlítsuk össze a 2Móz 30,11-16-tal. Mint az "Úr megváltottja", mindig bizalommal közeledhetünk Őhozzá, ami képessé tesz bennünket, hogy ezt mondjuk: "És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart...", 2Tim 4,18.