EGY ÉVVEL KÉSŐBB Ezékiel szellemben átkerült Jeruzsálembe, 3. v., úgy, hogy látta az ott történő gonoszságokat, azokat a gonoszságokat, amelyek ítéletet érdemelnek. Isten trónja ott volt még, de akkor már távozni készült a dicsőség. Ez a Jel 1-3-ra emlékeztet bennünket, ahol János először a megdicsőült Urat látta az ítélkezés tekintélyével, minthogy szemei olyanok voltak, mint a tűzláng. Akkor a Jel 2-3.
MONDTÁK MÁR, hogy Jeremiás próféta könyve a szív vizsgálatára készült. Érdekes tanulmány ezzel a témával a gondolatainkban szemlélni a próféciát. Van három hivatkozás ebben a fejezetben Júda bűnének mélységes voltára. Mindegyik a szívvel foglalkozik. Az 1. versben Jeremiás kijelentette, hogy Júda bűne gyémánthegyű vastollal van szívükbe vésve. Egy fertőzés volt itt, egy mély belső vétek. A bálványimádás a külső megjelenése volt egy olyan tisztátalanságnak, amely a szívben kezdődött.
JEREMIÁS PRÓFÉCIÁI nem mindenütt sötétek és reménytelenek. Megritkulnak a felhők és gyakran átragyog a nap. Voltak idők, amikor világosan kijelentette Izráel Istenének tántoríthatatlan hűségét, és beszélt az örömről, amelyre akkor van lehetőség, ha Vele helyes közösségben vannak. A mai olvasmány azt mutatja be, hogy érdemes megismerni és megérteni Istent.
A KÖNYVNEK EBBEN A harmadik részében az első 11 zsoltár Aszáftól származik. Ő gersónita lévita volt és először az 1Krón 6,39 említi, ahol úgy van bemutatva, mint a három nagy énekmester egyike, akiket Dávid kijelölt. A 2Krón 29,30 úgy nevezi, hogy „Aszáf, a látnok", és ott elmondják nekünk, hogy a dicsőítő zsoltárok némelyikének szavait, amelyeket a léviták énekeltek Ezékiás napjaiban, ő szerezte.
ROBOÁM, SALAMON FIA „elhagyta az Úr törvényét" és „az Urat szíve szerint keresni nem akarta", 12,1.14. De unokája, Asa, azt tette, ami „jó és igaz" volt „és megparancsolta Júdának, hogy az Urat... keressék", 14,2.4. Tíz éven keresztül béke volt. Az istenfélő embernek azonban mindig ellenállásra kell számítania. Hatalmas etióp hadsereg támadta meg Júdát, de Isten válaszolt Asa imádságára, és azok vereséget szenvedtek, 14,9-15.
„AZ EMBERI JOGOK" manapság élénk beszédtéma. Ahol nincsen istenfélelem, és az uralkodók nem ismerik el, hogy hivatalukat Isten hatalma által gyakorolják, Róm 13,1-6, ott az egyének „jogait" valószínűleg súlyosan megsértik. Imádkozz a királyokért! 1Tim 2,1-2.
EGY OLVASMÁNYBAN vagyunk kénytelenek összefoglalni ennek a könyvnek a befejező szakaszát, azaz a 17-21. fejezeteket Kezdjük azzal az emlékeztetővel, hogy anyaga párhuzamosan fut az 1-16. fejezetével. Így akár ezeket is lehet elsőként tanulmányozni, mielőtt a megelőző fejezetekkel foglalkozna az ember, tudva, hogy ezek mutatják be azokat az erkölcsi viszonyokat, amelyek az egész időszakban uralkodtak. Fejezeteink a nemzet belső állapotát, a dolog gyökerét mutatják; a korábbi fejezetek a külső megnyilvánulásokat, a gyökér gyümölcseit tartalmazzák.
AHOGY OLVASSUK ezt a fejezetet, ne feledjük el a következő figyelmeztetést: „aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék", 1Kor 10,12. Miért van ez a szomorú és tragikus esemény elénk állítva? Hogy bemutassa, milyenek az emberek a testben. A test nem változott meg, noha ezek az emberek „látták az Izráel Istenét", és előttük volt „az Úr dicsőségének jelensége", 2Móz 24,10.17.