Régebbiek

„Így ítéljetek ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de a mi Urunk Jézus Krisztusban az Istennek éltek" (Róm 6,11).

„Hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt" (Zsid 2,14).

Barabbás azért menekülhetett meg a biztos halálból, mert Jézus meghalt helyette. Mi is csak ezért menekülhetünk meg az örök halálból, ha hiszünk Jézusban.

"Nem szükséges elmenniük; adjatok nekik ti enni" (Mt 14,16).

Pilátus választás elé állította a népet, hogy Jézus vagy Barabbás szabadon bocsátását akarják-e. Barabbás rablógyilkos volt, akit lázadás miatt börtönöztek be. A nép őt választotta, s Jézus kivégzését követelte. Miért népszerűbb Barabbás, mint Jézus?

Jézus Krisztus születésekor Nagy Heródes volt Júdea fejedelme, halála idején a fia, Heródes Antipász Galilea negyedes fejedelme. Feltűnő, hogy amikor nagypénteken Pilátus átküldte Jézust Heródeshez (Antipászhoz) kihallgatásra, Jézus egyetlen szót sem szólt hozzá.

„Ki katonáskodott valaha a maga zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik annak gyümölcséből?" (1Kor 9,7).

„Hit által mutatta be áldozatul Ábrahám Izsákot, mikor próbára tétetett, és egyetlen fiát vitte áldozatul ő, aki az ígéreteket nyerte. Neki mondatott ez: Akik Izsáktól származnak, azokat nevezik a te magodnak" (Zsid 11,17-18).

Pilátus több kísérletet tett arra, hogy megmentse Jézust, de ezért ne neki kelljen vállalni a felelősséget.

A nagytanács halálra ítélte Jézust, de az ítéletet végrehajtani csak a római helytartó hozzájárulásával lehetett. Viszik tehát Jézust pénteken reggel Pilátushoz. Pilátus, Tiberius császár veje, Kr. u. 26-36-ig Szíria tartomány prokurátora volt.

„És én érettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban" (Jn 17,19).

Amíg Jézust vallatták Kajafás kihallgatási termében, addig Péter az udvaron háromszor letagadta, hogy ismeri őt.

„Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket" (Jn 8,32).

Jézus keresztre feszítése idején Kajafás volt a főpap, s így a hetventagú nagytanács elnöke is. Ennek a testületnek kellett kimondania a halálos ítéletet a Megváltóra. Ez az ítélet már készen volt, csak formai bizonyítékokat kellett keresni a jogosság látszata miatt.

„Felkelvén Dávid a földről, megmosdott és megkente magát, más ruhát vőn magára, és bement az Úr Házába, imádkozott" (2Sám 12,20).

„Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját Silóból, hogy jöjjön közénk az Úr, és szabadítson meg ellenségeink kezéből" (1Sám 4,3).

Az evangéliumok a legrészletesebben Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (passióját) írják le. Ennek kapcsán sok szereplőt közelről is megismerhetünk. Vegyük őket sorba!

„Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak a testvérek. Mint a drága olaj a fejen..." (Zsolt 133,1-2).

Valaki, miután körbenézett a társaságon, nem mondott el egy viccet, mert az az egyik jelenlévőnek rosszul esne. Pedig sikere lett volna, ha előadja.

Pörgünk, mint a búgócsiga - mondta valaki -, azután felborulunk. Mert az is csak addig áll, míg pörög. Valóban ez jellemzi sokak életét: pörgés és kiborulás.