Jézus

Urunk erre azt feleli, hogy az átadás Őérte van, nem pedig azokért a dolgokért, amiket a tanítványok átadásukkal szereznek majd meg maguknak. Őrizkedj az olyan átadástól, amelyben számítás van: "Átadom magam Istennek, mert szeretnék szabadulni a bűntől, mert szeretnék szentté lenni." Mindez azt mutatja, hogy jól értettük meg Istent, de ez a szellemiség nem tartozik a keresztyénség tulajdonképpeni lényegéhez. Az átadás végképpen nem valamiért történik.

Pál ugyanúgy fogja fel a szolgálatot, mint Urunk: "Én tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál" és "Úgy tekintsen minket az ember... mint Krisztus szolgáit tiértetek" (1Kor 4,1). Nekünk az az elképzelésünk, hogy a szolgálatra elhívott ember más emberektől eltérően, különleges életformára is el van híva. Jézus Krisztus szerint arra van elhíva, hogy mások "lábtörlője" legyen; szellemi vezetőjük, de sohasem felettesük. "Tudok megaláztatni is" - mondja Pál (Fil 4,12).

Elvárjuk, hogy Isten jöjjön hozzánk áldásaival és szabadítson meg? Ő ezt mondja: "Térjetek hozzám, ... hogy megszabaduljatok." Istenre összpontosítani magunkat nagyon nehéz és éppen áldásai teszik ezt nehézzé. A bajok majdnem mindig Isten felé fordítják a szemünket, de ha áld, hajlandók vagyunk másfelé tekintgetni. A Hegyi Beszéd is arra tanít, hogy "szűkítsd le érdeklődési körödet annyira, hogy egész gondolkozásod, szíved és tested is Jézus Krisztusra összpontosuljon."

Nem szemrehányásként hangzanak ezek a szavak, de nem is fejeznek ki meglepetést. Jézus csak egy lépéssel tovább akarja vezetni Fülöpöt. Jézus az, akivel legutoljára jutunk bizalmas viszonyba. Pünkösd előtt a tanítványok úgy ismerték Jézust, mint aki hatalmat adott nekik a démonok kiűzésére és a lelkek felébresztésére (Lk 10,18-20). Már ez is csodálatos közelség volt, de Ő még ennél is bensőségesebb, bizalmasabb kapcsolatot készült teremteni: "Titeket pedig barátaimnak mondottalak" (Jn 15,15). A barátság ritka a földön.

"És miután ezt mondta, így szólt neki: Kövess engem!" (Jn 21,19). Három évvel azelőtt már mondta Jézus: "Kövess engem", és akkor Péternek könnyű volt engedelmeskedni. Jézus vonzereje megragadta, nem szorult rá a Szent Szellem segítségére, hogy követhesse. Aztán odáig jutott, hogy megtagadta Jézust és a szíve összetört. Később megkapta a Szent Szellemet és most Jézus újra mondja: "Kövess engem!" Most nem lát mást maga előtt, csak a megmentő Úr Jézus Krisztust.