"Jézus Krisztus... Ő a Mindenség Ura." ApCsel 10,36.
Az Újszövetség egyik fő témája Jézus Krisztus Úr volta. Újra meg újra emlékeztet minket, hogy Ő Úr, és nekünk is ezt a helyet kell biztosítanunk számára a magunk életében.
Ha elismerjük Jézust Urunknak, ez azt jelenti, hogy életünket mindenestől átadjuk neki. Azt jelenti, hogy az ő akaratát követjük, és nem a magunkét. Azt a készséget jelenti, hogy oda megyünk, ahová Ő kívánja; hogy mindazt mondjuk és megtesszük, amit Ő kíván.
Amikor Józsué megkérdezte az Úr seregének vezérétől: „Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez?", akkor a vezér ezt válaszolta: Nem azért jöttem, hogy segítsek nektek, sem nem azért, hogy akadályozzalak titeket. Azért jöttem, hogy átvegyem a parancsnokságot (lásd Józs 5,14). Ugyanígy az Úr Jézus sem azért jön hozzánk, hogy dicsőséges segítőtársunk legyen, hanem azért, hogy életünk fölött átvegye a teljes parancsnokságot.
Jézus Úr voltának fontossága abból is kitűnik, hogy az Újszövetségben mindössze 24-szer olvassuk ezt a szót: „Üdvözítő", míg az "Úr" szó 522-szer fordul elő. Érdekes tény, hogy mi, emberek csaknem mindig „Üdvözítő" és „Úr" sorrendben beszélünk Róla, míg a Szentírás mindig „Úr és Üdvözítő"-ről beszél.
Jézust gyakorlatilag is Urunkká tenni - ez tulajdonképpen az egyetlen értelmes és logikus dolog, amit tehetünk. Ő meghalt értünk, a legkedvesebb, amit Őérte tehetünk azt, hogy Őneki élünk. Megvásárolt minket: többé nem vagyunk a magunkéi. „Ez a hatalmas isteni szeretet kívánja lelkemet, életemet, mindenemet."
Ha örök üdvösségünkre nézve bízunk Benne, akkor nem tudunk bízni Benne földi életünk vezetését illetően? „Egyszerűen becstelenség, hogyha örök lelkünket Istenre bízzuk, de halandó életünket önmagunknak tartjuk meg - ha beismerjük, hogy a fontosabbat átadjuk Őneki, de a kevésbé fontosat önmagunknak visszatartjuk" (R. A. Laidlaw).
Hogyan helyezhetjük bele tehát Jézust mint Urat, a magunk életébe? Szükségszerűen döntő élmény az, amikor első ízben adjuk át Neki a kormányrudat, amikor életünk minden területét az Ő ellenőrzése alá helyezzük. Ez teljes átadás, fenntartás, visszatartás és megbánás nélkül.
Ettől kezdve mindennap újra meg újra alávetjük magunkat az Ő vezetésének, úgyhogy Ő az életét általunk élheti meg. A döntő tapasztalat folyamattá válik.
És ez abszolút értelmes dolog! Bölcsességével, szeretetével és hatalmával sokkal jobban kezébe veheti életünket, mint mi magunk.